Kezdem talán azzal, hogy Zalán szerencsére nagyon jól van. Bizonyára ezt mutatja az is, hogy visszatért az étvágya, sőt! Hatalmas mennyiségeket eszik naponta többször is. Visszanőtt a pici pocak, hízott is, a nadrágok szárai pedig egyre rövidülnek. 🙂  Vannak még fájdalmai, melyeket leginkább a szemébe adott kemoterápiák okoztak/okoznak, de most már valamivel enyhébbek. Még sokszor könnyezik a szeme, illetve sokszor beleszúr, de elmondása szerint nem fáj már annyira, mint először.

Most az antibiotikumos kúránk egy újabb állomása tart. Ez kissé nehézkes, mert itt, Svájcban, más íze van még a szuszpenzióknak is, ezért folyamatos a tiltakozás ellene. De azért természetesen beveszi, hiszen tudja,hogy muszáj.

A napok nehezen telnek távol a családtól, a kedvenc Jázmintól és minden csínybe belehúzható Csengétől, és távol apától, akit mindig rá lehetett bírni egy kis szomszédolásra. 🙂

Mivel itt nem olyan hideg a tél, mint otthon, átlag 5-10 fok között van a nappali hőmérséklet, Zalánnak nagyon hiányzik az a kötetlen szabadság, ami otthon van. Sokat kérdezi, hogy kihozzuk-e a biciklijét, hogy bicajozhasson, illetve az íját, hogy íjászkodhasson. 🙂 Persze mindkettővel némi nehézségbe ütköznénk, hiszen Lausanne domboldalra épült és még gyalog is érdekes terep, hiszen szinte nincs egy olyan utca, ami ne emelkedne vagy lejtene.  Az íjászkodással kapcsolatban pedig jelenleg az a buktató, hogy fáj és könnyezik a látó szeme, ha több ideig egy pontot néz. Gondolom ez idővel el fog múlni. 🙂

Zalán nagyon jó úton halad a teljes gyógyulás felé, mikor végre búcsút inthetünk ennek a hosszú és emberpróbáló időszaknak és ő végre igazi gyerek lehet! Még hátra van pár kezelés, de továbbra is minden a daganat viselkedésétől függ. De egyre közelebb vagyunk a célhoz és ez nagyon jó!

Továbbra is köszönjük mindenkinek, aki mellettünk áll és támogat. Van egy jó hírünk számotokra, erről talán már a jövő héten többet tudok mondani. Addig pedig szorítsatok nekünk! ♥️♥️♥️