2020.04.04.

2020.04.04.

Rohan az idő, már április van! Hihetetlen, hogy lassan fél év telt el azóta, hogy ismét, de ezúttal sokkal erősebben omlott össze körülöttünk a világ. Vagy csak mi zuhantunk bele egy sötétebb lyukba, mint addig bármikor is!

Nem akarok visszatekinteni, bár rengeteget tanultunk belőle. Leginkább kitartást és hitet. Ha hiszitek, ha nem, néhány napot leszámítva nem fordult meg a fejemben, hogy Zalánnak komolyan baja eshet. Biztos voltam benne, éreztem, Svájc az a hely, ahol végre meggyógyítják! Még mindig így érzem!

Azonban a koronavírus járvány miatt új helyzet állt elő. Svájc lezárta határait, csak azok juthatnak be, akik ott tartózkodási engedéllyel rendelkeznek és ugyanúgy, mint itt, az elektív műtétek halasztásra kerültek.

Ennek ellenére heti szinten tartjuk a kapcsolatot a kintiekkel. Egyrészt folyamatosan hírt kapunk a kinti helyzetről, másrészt így sem engedik el a kezünket. Azonban mégis egy nehéz döntést kellett meghoznunk.

7 éve küzdünk Zalán életéért vagy ha úgy tetszik, szeme világáért (vagy mindkettőért). Nagyon nehéz volt eldönteni, hogy jelen helyzetben hogy kockáztatunk nagyobbat. Nem megyünk kontrollra, vagy Magyarországon végeztetjük el a kontrollt, míg újra nem nyitnak a határok. Egyik megoldás sem jó természetesen és itt most nem az itthoni ellátásra gondolok, hanem a vírus terjedésére.

Tudni kell, hogy Magyarországon 1 negatív Covid-19 tesztet kell egy nappal a tervezett altatás előtt produkálni és maga az ellátó egészségügyi intézmény is más. Más eljárásrenddel, más környezettel, más protokollal. Emiatt is kényszerültünk egy nehéz döntést meghozni. Döntöttünk, melyet tekintve a helyzetre és az élethelyzetünkre vonatkoztatva a lehető legkisebb kockázatot szeretnénk vállalni. Nem azért küzdünk lassan 7 éve, hogy most ekkorát kockáztassunk. A kontroll kell, de bizonyos keretek között. Így majd ha sikerül minden pontot egyeztetnünk, akkor erről írok bővebben.

Zalán és mi is jól vagyunk szerencsére. Apa miatt aggódunk, aki a közvetlen “frontvonalban” van mentősként. Rémítő hírek jönnek, nem tudjuk egyelőre hogy kezeljük a helyzetet. De most ez van! Azt hiszem, nem csak nekünk van okunk félelemre, hanem sok-sok más családnak is! Igyekszünk kitartani!

Vigyázzatok magatokra! Mi is vigyázunk!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

14 − négy =