2020.07.28.

2020.07.28.

Már magam se tudom, hogy rohannak vagy ólomlábakon járnak a napok. Néha így, néha úgy. Ha nyugodt vagyok, akkor rohan az idő. 🙂

Alapjában véve éljük az életünket. Nem egyszerű, de igyekszem mindent megoldani. Az utóbbi héten kezdődtek a nehézségek.

Előbb mindent elborító apró pici kiütések a hát, mellkas, váll felső oldalán. Szegény gyerek a bőrét levakarja. Mára kaptam egy tippet mi kell rá, intézkedem. Próbálok, mivel hogy nálunk alapból már 2 éve nincs háziorvos, csak folyton más helyettes, nevezetesen pedig ő most szabadságon van. 🤔

A másik pedig, hogy Zalán 2 napja sír, hogy szúr a szeme. Először még semmi se látszott rajta, aztán tegnap már volt egy kis piros búb, mára pedig rendesen ott figyel az árpa. 😡 Természetesen nem hogy hozzányúlni, ránézni se enged Zalán a szemére. 🙁 Nehéz lesz így!

Természetesen konzultáltunk az orvossal, már csak azért is, mert még mindig nem jelentkezett sem a svájci, sem a magyar orvos. Így abban maradtunk, hogy csütörtökön megyünk Budapestre, hiszen valakinek látnia KELL a gyereket. Igaz, nagyon-nagyon reménykedem benne, hogy mivel ELVILEG letelt a 6 hónap kritikus időszak, túlvagyunk rajta. Sajnos ennyi idő után nehéz elhinni, de mégis kell!

Lassan készülünk az iskolakezdésre. 🙂 Zalán másodikba megy, Csenge megkezdi felsős életét, Jázmin ebben a tanévben ballag. 🙂 Számbavettük a tavalyról megmaradt készleteinket, mégis tetemes listát kell előteremteni a 3 kicsinek. Mégis óriási eredménynek tartom, hogy eddig eljutottunk, eljuthattunk Zalánnal. Innentől pedig semmi se állíthat meg! Míg Zalán jól van, addig bármilyen nehéz is, de minden rendben van! 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

18 − hét =