2020.09.01.

2020.09.01.

Annyira vártam ezt a napot!

Most mégis olyan nehéz szívvel engedem el őket! 🙁

Minden este megvívom a csatát még most is Zalánnal, hogy igenis csukja be a szemét és aludjon. Próbáltam iskolaidőn kívül is erre szoktatni, hátha könnyebb lesz most, hogy indul az iskola.

Arra gondoltam, kellő szigorral és kitartással elérem a várt eredményt és Zalán “betörik”. Hát, be kell, hogy lássam, nem sikerült. Még mindig erősebb benne a félelem, mint az én akaratom. 🙁

Mégcsak azt se mondhatom, hogy nem fárad el napközben, hiszen lót-fut, játszik, mindig valami galádságon töri azt a csöpp agyát. 😀 Szerintem amúgy direkt. Ez a bosszú, hogy annyira szerettük és féltettük. 🙂 Most foghatom a fejem! 🙂

Többször láttam már esténként, hogy csukódnak le a szemei. Aztán mintha valami láthatatlan erő nem engedné, hogy elaludjon. Felpattan, fejen áll, lábai az égnek állnak, mindent csinál, csak hogy legyőzze az álmosságot. Csakazértsemalszik!

Remélem egy idő után ez a félelme is enyhülni fog, bár már elég sok idő eltelt az utolsó kezelés óta. De hát így csak nem maradhat! Szünidőben annyira nem érdekelt, de most azért korán kell kelni, így biztos, hogy érdekes lesz.

Zalán nagyon fél tőle, hogy elkapja a vírust. Természetesen felszereltem az iskolatáskáját kézfertőtlenítővel, szájába rágtam amit tudtam, amit lehetett. A félelmét értem, de biztatom, mert neki nagyon kell a közösség. Szüksége van arra, hogy ami eddig a betegség miatt kimaradt az életéből, most pótolhassa.

Érdekes év következik, hiszen most már Csenge sincs ott a suliban, aki végső menedék volt neki mindig, ha egyedül érezte magát a 20 társa között. 🙂 Most egyedül kell majd boldogulnia. De szerintem megbirkózik vele.

Hát, erre a tanévre mindenkinek egy kalappal! Azt hiszem szükségünk lesz rá! 😱 Mi így kezdtük a reggelt.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

3 × három =