Az első nap rendben lezajlott. Zalán nagy kedvvel ment iskolába. Újra! 🙂 Örültem neki, hogy ennyire könnyen ment ekkora kihagyás után. Délben élményekkel telve jött haza.

Kifejezetten jól is evett, tiszta boldogság, rózsaszín köd volt minden és én nagyon örültem, hogy ilyen okos, ügyes gyerekem van. 😆 Mivel lecke nem volt, lehetett nyugodtan garázdálkodni egész délután. A frissen kifertőtlenített szobát ripityára szedni, nyílvesszővel megszerelni a nem működő játékpuskát, bunkizni az íróasztal alatt, egy fél csomag patogatott kukoricát szétszórva. De belefért azt is, hogy a cipőjét csatak sárrá változtatva játszon az udvaron, majd ugyanazzal a lendülettel ugyanazt a sarat szépen elkenje a járólapon. No, ezek a dolgok cseppet sem mulatságosak, de az előző évhez képest hatalmas dolog, hogy megteheti. 🙂 Hiszen végződhetett volna másképp is a dolog, ha Svájcban nem mentik meg a látását és vele együtt az életét is.

A gondok este kezdődtek. Előző posztomban is írtam már az esti elalvás körülményeiről. No, ezt tegnap még tudtuk überelni is, hiszen arany maszatom kijeletette, hogy ő ugyan holnap (azaz ma) nem megy suliba. Mégis hogy gondolom, hogy ő megy. Hát, nem álltam le vele vitázni.

Reggel mikor keltettem természetesen egyből azzal érvelt, hogy dehátőmegmondta már este, hogy nem megy. Eddig nem is volt gond, bevetettem a puszilgatós, viccelődős, csiklandozó keltegetést, így simán el is jutottunk az öltözésig. No itt kezdődtek a bajok. Minek a pulóver, mikor meleg van. Aztán kimentünk a szobából, akkor már fázott. Az indulás egy katasztrófa volt, ő aztán nem megy! Debizonyhogymészkisapám! 🙂

Hát ő még a kapun is visszamászott. 😆😆😆 Utólag már komikus, de azt hittem akkor megüt a guta. Hát, gondoltam egy életem, egy halálom, én aztán most kipróbálom, csakazértis kemény leszek, nem ver át a Zalán gyerek. 😆😆😆 Mondtam neki, hogy ha nem akarja, hogy az iskoláig húzzam, akkor elindul egyedül. Nem indult. Megfogtam a kis kezét, mentünk vagy 3 métert, meggondolta magát.

Szegényem még bocsánatot is kért a viselkedéséért. Megállapodtunk, hogy nincs baj, de így nem lehet viselkedni egy okos, ügyes kisfiúnak. Így szépen puszi után elment. 🙂

Továbbra is tartjuk neki a szénhidrát csökkentett diétát, de mivel már életforma lett neki, így a délutáni 1-1 kivétel sem okoz semmi gondot. Viszont nekem igen, hiszen mindig valahonnan fel kell hajtanom a kaját neki. 🙂

Szóval nem fenékig tejfel az élet, de ha bukdácsolva is, de haladunk.

A reggeli készülődés, az iskolába indulás, indítás egy halál egyedül. Átvariálták a buszmenetrendet is és ugye Andrásnak is természetesen csapnivaló az órarendje az egyetemen, így elmennek a lányok 7:05-kor, Zalán 7:40-kor, Andrással indulok 8:25-kor, hogy 2 faluval arrébb elérje a buszt, amivel ha megy, nem kell 2-3 órát várnia az első előadásra… És itt vannak az állatok, akiket reggel ki kell engedni, enni-inni adni nekik… Mire meg tudom inni a reggeli kávémat, itt van negyed 10. 😱😱😱 Van még 3 órám, mire Zalán hazaér, szóval rengeteg a tennivaló!

Szép napot nektek! 😘