2020.09.26.

2020.09.26.

Reménykedve mondom, hogy Zalán jól van. Biztosat sajnos nem tudok, mivel nagyon csúszunk a kontrollal. Zalán sokat betegeskedik az utóbbi hetekben, így pedig nem lehet elaltatni a vizsgálathoz. 🙁

Ennek ellenére reménykedek benne, hogy minden rendben van. Most már másképp nem lehet! 🙂 Természetesen (sajnos) ennek ellenére is kellenek (illetve kellenének) a kontrollok, bár ahogy halad az idő, egyre biztosabban állunk nyerésre a gonosz manók ellen. 🙂

Esetünkben ez havi szinten lenne esedékes, ami havi 2 budapesti utat jelent, hiszen a koronavírus miatt az altatást megelőző napon részt kell venni egy PCR teszten. Mondjuk nem értem, hogy másnak, más műtétnél megrendelheti a háziorvos és a mentők veszik le a mintát, nem kell azért utazgatni, nekünk meg nem. 🤔 De mondhatjuk azt, hogy ezt dobta a gép. 🙁

A betegeskedés ismét dührohamokat indított el Zalánban. Én sem értem az okát és természetesen ez senkinek se jó, így sajnos szigorítanom kellett sok dologban és vissza kellett térnem a téli fegyelmezési módszerhez. Mivel Zalánt teljes mértékben egy egészséges, normális életre szeretném nevelni, így nem sok választásom van, ha azt akarom, hogy olyan legyen, mint a többi gyerek. 🙂

Most, hogy iskola időszak van, az első néhány kemény napot leszámítva szépen tanul itthon, nincs semmi gond. Megkapta az első ötösét is szövegértésből a nyári munkájára. 🙂 Talán emlékeztek, egy egész munkafüzet volt feladva a nyárra. Nagyon szeret olvasni, sokat és már gyorsan is olvas. 🙂 Az utóbbi időben szeret rajzolni is, illetve bármilyen furcsa, énekelni is. 🙂 Sokat dalolunk az énekkönyvéből, tapsoljuk a ritmust, amit nagyon élvez Zalán.

Kedvenc meséje most Spongyabob. 🙂 Minden este azt kell nézni a tévében. 🙂

Ennek ellenére nem olyan egyszerű. Sokszor tanácstalan vagyok, mit hogy kellene vele, illetve a többiekkel is. Sokszor nagyon egyedül érzem magam. Sokszor nagyon sok, amit egyedül kell megcsinálnom.

Most, hogy ismét van munka (szerencsére), csak még húzasabbak lettek a napok, de egyelőre kitartok.

Végre Jázmin is mehet suliba, igaz, 30-án az immunológiára kell vinnem. Andrással, Csengével szerencsére nincs baj. 🙂

Nem egyszerűek a hétköznapok. Nagyon nem! Sokszor nagyon letörök. 🙁 Olyankor írok egy posztot, de nem teszem közzé, mert vannak, akik mindent meg tudnak magyarázni. 🙂 Talán pár év múlva majd nevetve olvasom ezeket is vissza. 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

17 − 2 =