2021.01.12.

2021.01.12.

Úgy látszik, ez az év se lesz jobb, mint az előző.

Ma ismét utaztunk. 2 napja éreztem, hogy baj lesz, így el is döntöttem, hogy lesz ami lesz, túlleszünk rajta.

Tudni kell, Zalánt az édesapja viszi be a vizsgálatokra. Ennek egy egyszerű oka van. Ha Zalán velem van, akkor oltári balhét csap, az édesapával viszont hősiesen viselkedik mindig. Nem volt könnyű döntés, de ez mindenki érdeke volt. Így ma is ketten mentek be.

Mikor jött az üzenet az ultrahang után, hogy minden ok, nincs új góc, meg is könnyebbültem. Még magamban nevettem is, hogy én meg 2 napja azt érzem, valami nem ok.

Aztán egy hosszú csend következett és én hiába küldözgettem már számolatlanul az üzeneteket, válasz nem érkezett. Míg egyszer csak megcsörrent a telefon.

És megtudtam. Nem 1, hanem egyből 2 új elváltozás, a Svájcban kezelt nagy daganat mellett. A legutóbb lézerezettől a régi daganat irányában.

Sajnos csak azt tudom nektek leírni, amit Zalán édesapja elmondott, illetve ami a papíron van. Gyakorlatilag ez két különböző dolog, de ettől most vonatkoztassunk el!

A papíron az áll, hogy TTT, azaz lézer van kilátásban elvileg pénteken, addig holnap egy Covid-19 teszt (egy héten 3 bp-i út, juhhé! 😡😡😡, de most ez a legkevesebb).

Amit Zalán édesapja elmondott, az pedig az, hogy kilátásba került ismét a combartériás kemoterápia lehetősége. 🤔

Kérdések tömkelege bolyong most a fejemben. Azt, hogy miért már nem keresem. Most ez van, ezt meg megoldani. Lehetőség szerint minél kevésbé fájdalmasan, minél gyorsabban és minél könnyebben. Nem miattam, mert az, hogy a lelkem ismét darabokra tört, csak egy dolog. Zalán miatt.

Mi legyen a következő lépés? Számomra egyértelmű, mégha ezzel megint úgy érzem, tyúkszemekre lépek. Fel kell venni a kapcsolatot a professzorral. Egyáltalán volt-e már ilyen vagy hasonló esete, ő mit gondol, mit javasol egyelőre látatlanban.

Ne értsetek félre, nem az az elsődleges cél, hogy ismét kimenjünk, hanem az, hogy Zalán megkapja a gyógyulásához szükséges segítséget de úgy, hogy ezzel a lehető legkisebbet kockáztassunk a szemét/látását illetően.

Kérdések, kérdések, megoldásra váró problémák és újabb kérdések merülnek fel bennem. Szeretném Zalánt ismét boldog gyereknek látni, de úgy tűnik, ennek nem most jött még el az ideje.

Isten látja lelkem, ismét megfordult a fejemben, hogy talán le kellene mondani arról a szemről, a látásról, csak ne szenvedjen már. De most, ennyi küzdelem után adjam fel, mert gyenge vagyok?

Nem! Még küzdök! Amíg tudok, minden követ megmozgatok! Győznünk kell!

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

hat + hét =