2021.09.02.

2021.09.02.

Nem volt könnyű napunk, de az eredmény mindent felülír és majdnem mindent elfelejtet.

10 órára kellett a kórházba érnünk és tőlünk szokatlan módon még előbb is érkeztünk.

Nem túl nyugodtan, hiszen Zalán egész reggel stresszelt, pedig erre még nem volt példa a kinti kezelés ideje alatt. Természetesen rám is átragadt az idegesség és árgus szemekkel néztem minden egyes optos fotót és oct felvételt. Természetesen 8 év után sem tudom annyira értékelni, hogy bármennyit is értsek hozzá, maximum feltűnik egy-egy árnyék nélküli kiemelkedés. De ma olyan gyorsan estünk át ezeken a vizsgálatokon, hogy időm se volt keresni a gyanús foltokat a monitoron.
Ezután elég sokat vártunk, volt egy nem is kicsi csúszás, Zalán pedig érthető módon ideges volt, meg éhes, szomjas és fájt a hasa.
14:12-kor hagytam a műtőben és mikor 14:44-kor jöttek értünk, hogy mehetünk le a konzultációra, sejtettem, hogy nagy dolog nem történhetett.
A professzor helyett a doktornő mondta el a jóhíreket. Köszönhetően annak, hogy igen nagyon picin látták meg 2 hete az új daganatot, sikerült egy kezeléssel megölni. A daganat 50mikron méretű volt, ezt itt kapásból felfedezték. (Emlékeztetőül: Magyarországon a 12x16mm-es daganatot sem sikerült felismerni!)

Örültünk a jó hirnek. Nem kicsit, nagyon! Az ébredés sajnos nem volt zökkenőmentes. Zalán nem reagált semmi ingerlésre, nem volt ébreszthető egy darabig, így az ébredéskor szokásos emergence delíriumra sem kapta meg a gyógyszereit, így, hát…. Elég rázós ébredés volt, ami pár óráig eltartott. Mikor már teljesen feltisztult a tudata, nem volt nagy gond. Ivott, evett, megölelgette az ápolónőket. 🙂

Mint látjátok, hétről hétre változnak a dolgok. Sajnos ez ennek a betegségnek a sajátossága. Gyakori a kiújulás és mivel Zalán a legrosszabb szövettani típusú retinoblastomában szenved, sajnos nagyon hamar akár visszafordíthatatlan dolgok történhetnek, ha nem az állapotának megfelelő ellátást kapja azonnal. 🙁 Ezzel mi is tisztában vagyunk de nem egyszerű ezzel együttélni.

Hogy miben bízhatunk? Abban, hogy sikerül addig kitartani, míg alábbhagy a betegség. Ennek reális esélye van… Valamikor! Egyelőre az orvostudomány se tudja meghatározni ezt a kort. A Zalánt érintő súlyos típus esetén ennek a meghatározása még nehezebb. Most az az álláspont, hogy mivel már volt kiújulása Zalánnak a rosszabb típusú retinoblastomában, így 2 év tünetmentesség után fog elkezdeni csökkenni a kiújulások valószínűsége. Egyszerűen még aktív a betegség. Várunk kell és reménykednünk, hogy mégiscsak ennyi volt és mostantól fogva csak kontrollok lesznek! De ha netán mégsem… Akkor megyünk tovább! (Azért nagyon reménykedünk!)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

15 − kilenc =