2021.09.02.
Nem volt könnyű napunk, de az eredmény mindent felülír és majdnem mindent elfelejtet.
10 órára kellett a kórházba érnünk és tőlünk szokatlan módon még előbb is érkeztünk.
Nem túl nyugodtan, hiszen Zalán egész reggel stresszelt, pedig erre még nem volt példa a kinti kezelés ideje alatt. Természetesen rám is átragadt az idegesség és árgus szemekkel néztem minden egyes optos fotót és oct felvételt. Természetesen 8 év után sem tudom annyira értékelni, hogy bármennyit is értsek hozzá, maximum feltűnik egy-egy árnyék nélküli kiemelkedés. De ma olyan gyorsan estünk át ezeken a vizsgálatokon, hogy időm se volt keresni a gyanús foltokat a monitoron.
Ezután elég sokat vártunk, volt egy nem is kicsi csúszás, Zalán pedig érthető módon ideges volt, meg éhes, szomjas és fájt a hasa.
14:12-kor hagytam a műtőben és mikor 14:44-kor jöttek értünk, hogy mehetünk le a konzultációra, sejtettem, hogy nagy dolog nem történhetett.
A professzor helyett a doktornő mondta el a jóhíreket. Köszönhetően annak, hogy igen nagyon picin látták meg 2 hete az új daganatot, sikerült egy kezeléssel megölni. A daganat 50mikron méretű volt, ezt itt kapásból felfedezték. (Emlékeztetőül: Magyarországon a 12x16mm-es daganatot sem sikerült felismerni!)
Örültünk a jó hirnek. Nem kicsit, nagyon! Az ébredés sajnos nem volt zökkenőmentes. Zalán nem reagált semmi ingerlésre, nem volt ébreszthető egy darabig, így az ébredéskor szokásos emergence delíriumra sem kapta meg a gyógyszereit, így, hát…. Elég rázós ébredés volt, ami pár óráig eltartott. Mikor már teljesen feltisztult a tudata, nem volt nagy gond. Ivott, evett, megölelgette az ápolónőket. 🙂
Mint látjátok, hétről hétre változnak a dolgok. Sajnos ez ennek a betegségnek a sajátossága. Gyakori a kiújulás és mivel Zalán a legrosszabb szövettani típusú retinoblastomában szenved, sajnos nagyon hamar akár visszafordíthatatlan dolgok történhetnek, ha nem az állapotának megfelelő ellátást kapja azonnal. 🙁 Ezzel mi is tisztában vagyunk de nem egyszerű ezzel együttélni.
Hogy miben bízhatunk? Abban, hogy sikerül addig kitartani, míg alábbhagy a betegség. Ennek reális esélye van… Valamikor! Egyelőre az orvostudomány se tudja meghatározni ezt a kort. A Zalánt érintő súlyos típus esetén ennek a meghatározása még nehezebb. Most az az álláspont, hogy mivel már volt kiújulása Zalánnak a rosszabb típusú retinoblastomában, így 2 év tünetmentesség után fog elkezdeni csökkenni a kiújulások valószínűsége. Egyszerűen még aktív a betegség. Várunk kell és reménykednünk, hogy mégiscsak ennyi volt és mostantól fogva csak kontrollok lesznek! De ha netán mégsem… Akkor megyünk tovább! (Azért nagyon reménykedünk!)