2014.06.03.

2014.06.03.

Korán ébredtem, Zalán még javában aludt. Sokáig gyönyörködtem a tökéletes kisfiamban. Tündéri volt, ahogy szuszogva, néha forgolódva, de édesen aludt. Biztos valami szépet álmodott, mert többször is elmosolyodott! Aztán egyszer csak felébredt és kezdődött is a nap. Gyorsan futottunk sorszámot húzni, hogy mielőbb végezzünk és indulhassunk haza. A 3-ast sikerült húznunk. Mivel még korán volt és a vérvétel csak fél 9-kor kezdődött még elmentünk egyet sétálni, reggeliztünk is. Bepótoltuk, amit előző nap nem lehetett, hiszen ha Zalán nem ehet, mi sem eszünk. Márpedig műtét előtt ő nem ehet!
Végülis 3/4 9-kor megtörtént a vérvétel nagy sírás kíséretében. Szegénykém egyre rosszabbul viseli ezeket a tortúrákat! Apával meg is beszéltük, hogy a következő vérvételhez én nem is megyek be, mert jobban sír szegénykém ha lát. Könyörög a tekintetével, hogy segítsek neki. És nem tehetem, hiszen ez az ő érdeke. 🙁 De csak sikerült!
Mivel a rendelés csak 10 órakor kezdődik, újra sétáltunk egyet. Közben Zalán egyet bólintott is a babakocsiban, aminek nagyon örültünk, mert bíztunk benne, így nem lesz annyira fáradt egész nap.
Szegényem nem sokáig tudott aludni, mert Jázmin a nagy szeretetével addig takargatta, nehogy megfázzon, hogy szegényem fel fel is ébredt. De nem volt gond végül, mert nem sokkal 11 óra után be is jutottunk vizsgálatra. Doktornéni megvizsgálta Zalánt és mondta is, hogy minden rendben van. MRI vizsgálatra kell mennünk legközelebb július 15-én, ami pont a házassági évfordulónk. Viszont még előtte 30-án egy újabb műtét vár Zalánra.
A hazautunk elég kalandosra sikerült, de az a lényeg, hogy hazaértünk, itthon vagyunk és Zalán jól van!
Minden nap hálát adok Istennek, hogy segít nekünk a jó úton haladni! Köszönjük mindenkinek, aki velünk tart az utunkon!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

négy × 3 =