2016.12.16.
Csudajó ez a nap! Pedig még csak most kezdődik. 🙂
Éjjel 3-kor arra ébredtem, hogy Zalán teliszájjal kacag. Annyira, hogy még a lábait is csapkodta az ágyhoz. 🙂 Nem tudom mit álmodott, de örültem a szép álmának. 🙂
Mivel viszont én is jót mulattam a jókedvén, már nem tudtam újra elaludni és végre volt egy kis időm olvasni, amit imádok, de időm sajnos nincs rá. Legtöbbször nem elalszom este, hanem elájulok. 😀
Végül fél 8-kor ébredtem arra, hogy apa hazaért a szolgálatból és egyúttal világossá is vált, hogy András elaludt, nem ment iskolába. Jázmin pedig ki sem látszik a náthából… Csengéék osztályában a hányás tarol, így elővigyázatosságból neki is engedélyeztem egy nap pihenőt. 🙂
Nem bánnám már, ha végre kitörne a téliszünet! Imádom, mikor harsog a lakás a gyerekektől és mire az étkezőből a konyháig elérek, legalább 3 játékon és a gyerekek keze elől menekülő kutyán esem át. 😀 Ez az élet, nem más és örülök, hogy nekem ennyi kis élet jutott. <3
Tegnap is készülődtünk már a karácsonyra kicsit, díszítgettük a lakást. Festettem a gyerekeknek gyertyatartókat, megszórtuk csillámporral, aminek nagyon örültek. Minden nap igyekszem valami kézzel készített dologgal hozzátenni a karácsony varázsához, ezzel is jelezve nekik, közeledik a karácsony.
Igaz, nagyon el vagyunk havazva az utolsó napokra, de talán minden rendben lesz. Még mindig nem találtam igazán olcsó ajándékot, mégis olyat a gyerekeknek, aminek örülni fognak. De igyekszem, hogy valami kerüljön mindegyiknek a fa alá. Viszont a költségvetés eléggé visszafogott, hiszen minden fillérre szükség van a házfelújításra.
Nemrég láttam egy idézetet a Facebook -on, ami arról szólt, hogy mindegy lesz-e valami a karácsonyfa alatt, a lényeg, hogy együtt legyünk. És ez így igaz! Enyém a legnagyobb kincs a világon, a család!