2016.12.29.

2016.12.29.

Jól összedolgozunk Zalánnal. 🙂 Ő szépen túléli az éjszakákat (bár még sokszor rémálmokkal), én pedig egész jól viselem a nappalokat. 🙂

A tegnapi szeles időjárás sajnos senkinek se tett túl jól, gyakorlatilag a 4 fal közé voltunk zárva és azért ez meglátszott a gyerekek hangulatán. Sok volt a veszekedés, sértődés. De hát gyerekek!

Tegnap, már csak a műtéttől való feszültség levezetése céljából is egész nap tettem-vettem és igyekeztem egy kis teret kialakítani a gyerekeknek, ahogy nyugodtan tudnak játszani. Sikerült is és legalább az idő is telt. Nem féltem a műtéttől (talán már csak akkor, mikor az asztalon feküdtem), inkább vártam, hogy megszabaduljak ettől a parazitától, ami úgy döntött, belém költözik és elevenen akart felfalni. No neeeem, ezt nem engedem. Szinte vártam az indulást és hogy végre megszabaduljak tőle. 🙂 Maga a műtét kb. fél órás volt és rendben lezajlott. Estére már itthon is voltam. 🙂 Igaz, most úgy nézek ki, mint aki körmérkőzést játszott a baseball ütővel. 😀 Sebaj, pár napig nem megyek emberek közé. (Amúgy sem vagyok egy matyóhímzés.)

Kifejezetten sajnálom, hogy már csak néhány nap van hátra a téliszünetből. 🙁 Olyan jó így, hogy itthon vannak a gyerekek!  Zalán azért ezt kevésbé élvezi, hiszen nem jut annyi időm vele foglalkozni,  de azt hiszem ez egészséges féltékenység és jót tesz neki, hogy szokja. 🙂 Az utóbbi időben úgyis teljesen hozzámnőtt. Ha egy pillanatra le is ül,az is csak az ölemben lehet. Símogat, puszilgat… Bevallom, nagyon jól esik, imádom!  <3

Húzós január előtt állunk, nem is nagyon vágyom rá! Budapestre elvileg kétszer is megyünk vagy ott alszunk… 4-én én megyek varratszedésre, apóst is műtik 14-én… Szóval alakul! Majd minden remélem magától! 🙂 Zalán legyen rendben, a többit meg túléljük.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhat + tizenhárom =