Pintér László Zalán

Iszonyatosan hosszúnak tűnt az a pár perc amit Zalán a műtőben töltött. Bár tulajdonképpen nem is tudom mennyi ideig volt benn. A várakozás mindig hosszúnak tűnik, ha az ember aggódik. Sokminden bevillan ilyenkor. Szinte újraélem az egész eddigi utunkat abba a pár tízpercbe sűrítve. A legrosszabb az a tehetetlenség, hiszen nem tudom mit fogok hallani mikor Zalán kijön. Próbálom elhessegetni magamtól minden alkalommal a rosszat és csak a jóra próbálok gondolni. Nem nagyon megy december óta. De mindig bízok. Mi…

Read More Read More

Egy bődületesen rossz éjszaka után felkelni semmihez sem hasonlítható. Zalán rémálmai állandósultak, gyakorlatilag 15-20 percenként sírt fel. Amúgy is éjjel 1 óra volt mire elaludtam és így nem pihentem valami sokat. Ennek ellenére már-már meglepően simán értünk fel Budapestre negyed 8-ra és majdnem a szemklinika előtt sikerült is parkolót találnom. Ilyen sem volt még! Tudhattam volna, hogy túl simán ment minden. Gyanakodhattam volna! Zalán minden egyes szemcseppnél nagyon sírt. A szünetekben is azt hajtogatta, hogy soha többé nem kell szemcsepp….

Read More Read More

Pont egy éve jelent meg “Egy mentős csatája kisfiáért” címmel egy cikk Zalánról, rólunk. 365 nappal ezelőtt. Változott valami azóta? Sokminden és mégis semmi. A küzdelmünk a régi. Apa is ugyanúgy mentősként küzd sok emberért, naponta és apaként küzd Zalánért. Akkor is megy dolgozni ha a szíve hazahúzza. Ez az az idő, amit senki sem ad vissza neki és nem tudjuk, még 2,5 év után sem tudjuk miként fog végződni a harcunk. Megy, mert mennie kell. Az egyik szerelme mi…

Read More Read More

A jó hír, hogy apa fizetése megérkezett. A rossz, hogy 20 ezerrel kevesebb, mint amit kapnia kellett volna. Szuper! Napok óta arról szólnak a hírek, hogy háborognak a mentők. Valahogy nem csodálom! Nem érkezik időben a fizetés, összevissza számfejtenek. A gyerekeknek se mondhatja az ember, hogy nincs ebéd vagy vacsora,  mert csúszik a fizetés. Ahogy a közmű számlákat is határidőre kell fizetni. És ugye a mi helyzetünk amúgy se könnyű! Zalán betegsége, ami egy kisebb vagyont elvisz havonta, a letiltás……

Read More Read More

A mai nap is korán kezdődött. Zalán fél 2-kor sírva ébredt fel,  alig tudtam megnyugtatni. 2 körül nagynehezen visszaaludt. Persze az én alvásomnak annyi. Amúgy sem vagyok egy nagy alvó és ha éjjel fel is kell kelnem, akkor lőttek az éjszakának. Már gondolkodom, hogy iratok az orvossal valami kockacukornál erősebb nyugtatót hogy legalább néha tudjak pihenni. De nem akarok rászokni. Ha valaki, akkor én tudom milyen! Apával tegnap este úton hazafelé konkretizáltuk a jövő hetet. Sajnos mivel az MRI viszonylag…

Read More Read More

A reggeli kávé mellett próbálom összeszedni a gondolataimat, mit kell tennem, mire kell figyelnem, mi a következő lépés. Mit miből lehet kigazdálkodni, melyik számla befizetése a legsürgetőbb és mennyi marad a feltétlenül szükséges dolgokra. Mert enni muszáj, főleg a gyerekeknek. Csengének holnap, Jázminnak hónap végén lesz névnapja. A hónapban 2 farsangi bál is vár ránk és csalódottak lennének a gyerekek, ha nem mehetnének. Jelmezekre már nem is gondolok. Csengének szombaton lesz a frasang, kutya, cica vagy Elsa hercegnő szeretne lenni…

Read More Read More

Lassan már megszokhatnám, de mégsem tudom. Apa ma megint nem kapott fizetést! Az utóbbi időben egyre gyakrabban van így és egyre hosszabb ideig kell várni, hogy megkapja. 🙁 Amit ma én kaptam, abból gyorsan befizettem (igen, már meg is tettem!) a legelőször lejáró számlánkat és annyi pénz maradt a számlán, hogy maximum 2 napig kihúzzuk belőle. És ebben még nincs benne, hogy Andrásnak bérletet kell venni, a hétvégén Csenge farsangja és jövő héten 2 napos budapesti utunk lesz. Bármennyire is…

Read More Read More

Hihetetlen,  hogy már február van! Hihetetlen, hogy apával ma ünnepeljük a megismerkedésünk 10. évfordulóját. Ahogy ő fogalmazott, mennyit kibírtam. 🙂 Szerettem volna neki széppé varázsolni ezt a napot, de egyrészt ma (is) estig dolgozik, másrészt hónap végének utolsó napján ez nálunk lehetetlen!  🙁 Mennyi minden történt ez alatt a 10 év alatt! 10 év ilyenkor Győrben laktam, András kicsi volt, én dolgoztam. És hogy szerettem így élni! Aztán apa egyszer csak belecsöppent az életünkbe. Tegnapelőtt volt 10 éve, hogy az…

Read More Read More