Már csak 1 hetünk van és újra utazunk a következő műtétünkre. Tartunk tőle, mint mindig. Nem lehet megszokni! Bele lehet fásulni, mint ahogy már mi is érezzük. Belefáradni, belefásulni, lelkileg kiégni… De küzdünk és nem adjuk fel! Lassan 1 éve tart a küzdelmünk, ami ugyanúgy fáj még most is, mint az első napokban. Téved, aki azt hiszi, ezt el lehet fogadni. Bele lehet nyugodni (bár igazából még ez sem igaz), de elfogadni nem lehet! Mindenki, aki anya vagy akár apa, most tegye szívére a kezét! Valóban el tudnád fogadni, hogy a gyereked halálos beteg? Ugye nem! Küzdünk és küzdeni is fogunk, amíg csak élünk! Küzdünk, mert az nem lehet, hogy azért küldte közénk Isten ezt a kis embert, hogy korán magához hívja kis angyalnak! Nem! Ebbe nem lehet belenyugodni sem!
Ugyanúgy fáj minden pillanat, mint akkor, azon az első napon, mikor a nem egészen 3 hónapos gyereket a karomban tartva sírtam a kertben és egyre csak az járt a fejemben, hogy miért? Miért ő? Miért az én gyerekem? A könnyeimtől egybefolyt előttem a világ és csak a fák zöldjét és az érő paradicsom pirosságát láttam. Sírtam, ahogy még most is sokszor, ha senki sem lát. Mert bár sokan követitek az életünket, biztattok, erősítetek, ezt a lelki terhet senki sem tudja tőlem/tőlünk átvenni. És az ember akarva-akaratlan kiég belül. Egyáltalán nem emlékszem a régi életünkre! Ennek ellenére bármikor elcserélném a mostanit rá! Bármit megadnék, hogy Zalán egészséges legyen! Vagy akár azért is, ha tudnám, még mi vár ránk! Ha látnám még min kell keresztül mennünk és biztos lehetnék abban, hogy 3-4 év múlva is itt fog szuszogni mellettem ez a kis ember. És kapok tőle puszikat, jön megszeretni, bohóckodhatunk, ő is járhat oviba, megtanulhat írni, olvasni. Apa mehet vele meccsre, András focizhat vele, a lányok meg nyúzhatják, mint most is. Bármit megadnék ezért! Hogy tudjam, hogy mindent meg tudok neki adni, ami a gyógyulásához kell! A gyógyszereit, az utazásait, a kiegészítőket, de akár az egészséges környezetet, az otthont, ruhákat, játékokat és a boldog gyerekkort!
Én nem vagyok képes feladni! Nem akarom és nem is tudom! Még akkor sem, ha pár ember azt gondolja, még a csapból is mi folyunk! Folyjunk! Igen, belefáradtunk és az anyagi lehetőségünk legeslegvégén járunk, de keressük az új és újabb lehetőségeket. Nem azért tartjuk az árveréseket sem Zalán Facebook-ján, mert unatkozunk. Mert bízunk benne, hogy sikerülhet! Bízunk benne, hogy Zalán meggyógyul! Mert másképp nem lehet!
Aki pedig valótlanságokat terjeszt netán rólunk? Nem tudom minek minősítsem! Ennek ellenére csak remélni tudom, hogy soha nem kerül olyan helyzetbe, mint mi!
Zalán teljes neve Pintér László Zalán (bár ennek külön története van miért), de a Lászlót csak apa kívánságára kapta. Ennek ellenére mégiscsak a neve. Így lassan közeledik a névnapja. Apa szeretné, ha ugyanúgy ünnepelnénk, mint a Zalán névnapot. Így megünnepeljük, hiszen ez a kisember mindent megérdemel! Mivel műtétre is készülünk és utána MRI-re is, ezért július 26-án szeretnénk számára egy kis zsúrt tartani, amely a szülinaphoz hasonlóan batyus jellegű lenne és amire minden érdeklődőt szeretettel várunk 15 órától. Reméljük ezúttal is lesznek/lesztek, akik velünk ünnepelnek!