Ma van Zalán küzdelmének 1. évfordulója.

Tavaly ezen anapon derült ki, hogy egy gyilkos szörnyeteg növekszik a kis testében és el akarja venni tőlünk.

Tavaly ilyenkor is úgy indult a nap, mint ma. Felkeltünk és örültünk egymásnak. Apa reggel jött haza mert éjszakás volt, de csak addig volt otthon, míg átöltözött és ment a 3. állásába, hogy tudjunk enni. Hónap eleje volt, de hónap vége, hiszen a fizetés csak 2-án jött. Miután elmentem a gyerekekkel boltba, főzni kezdtem, hiszen apa másnap ment (volna) dolgozni. És ahogy hátranyúltam a rizsért, akor láttam meg! Abba a pillanatban változott meg minden. Ott és akkor lett vége a régi életünknek. A bolt után összesen párszáz Forintom maradt, de azt sem bántam volha, ha az akkori 35 fokos melegben gyalog indulok el Győrbe a kórházba, mert éreztem, tudtam, hogy baj van!

Azóta a borzalas nap óta pontosan 1 év telt el. 365 küzdelmekkel teli nap. 365 olyan nap, mikor minden egyes este úgy feküdtem le, hogy talán reggelre felébredek a rémálomból. Pedig sajnos tudom, hogy ez a valóság. Ahogy apa mondja, nekünk ezt dobta a gép. De miért? Nem 365-ször, hanem az 1 év alatt milliószor tettem fel magamnak ezt a kérdést. Miért pont az én gyerekem beteg? És sajnos nem kaptam rá választ.

Sok minden történt velünk az 1 év alatt. A bombabiztosnak hitt családunk eljutott a szétszakadás szélére. Nem azért, mert már nem szeretjük egymást. Egyszerűen csak a küzdelem és a folyamatos stressz felőrölte az idegeinket. De küzdünk, hogy együtt maradjon a család akkor is, ha sokszor fogcsikorgatóan nehéz és ha néha könnyebb is lenne feladni. De nem adhatjuk fel, hiszen ez a kis ember is küzd! Neki tartozunk ennyivel!

Zalán igazi kis örökmozgó lett az 1 év alatt. Megtanult ülni, állni, mászni és menni is. Tudjamit mond a kutyus, a bagoly, a libus. 🙂 Tapsol, ha úgy érzi, valamit jól csinál és hisztizik, ha valami nem sikerül. Sőt, újabban toporzékol is. De nem baj, neki mindent elnézünk, mert akarnia kell élni! 🙂 A kedvenc szava a nem, bőszen gyakorolja is! 😀

Az 1 év alatt több, mint 1 tucat műtéten esett át és majdnem 20-szor volt altatva. És még mindig van ereje mosolyogni! Ő egy igazi nagy harcos!

Sokan olvassátok ezeket a sorokat. Lehet néha nevettek egy jót, néha ejtetek egy-egy könycseppet. Igyekszem mindig úgy leírni a dolgokat, ahogy megtörténnek velünk. De akármennyire is hűen írom le az életünket, senki sem érzi a fájdalmat, amit mi érzünk. Próbálunk a pozitív dolgokra koncentrálni és erőt meríteni mindenből, de ez sokszor nem megy. Mert hiába telt el 1 év, még mindig veszélyben van Zalán élete! És semmi mást nem kérek Istentől, csak annyit, hogy ezt a kis embert hagyja meg nekünk és ne szólítsa magához agyalkának. Hogy adjon erőt, kitartást és segítséget, hogy továbbra is tudjunk küzdeni.

Zalánra hamarosan újabb műtét vár, sőt 1 napon belül 2 altatása is lesz. Augusztus 26-án 10 órakor altatásos MRI majd 14 órakor műtét vár rá. Nagyon nehéz lesz az a nap, de egyelőre próbálunk nem is gondolni rá. Most nyaralunk és a körülményekhez képest próbáljuk elengedni magunkat. Kavicsozunk a Balaton parton, homokozunk, csapkodjuk a vizet bottal, mert Zalán nem mehet bele. De nem baj! Az a fő, hogy együtt vagyunk! Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki hozzásegített minket hogy eljuthassunk ide. Próbálunk kikapcsolódni és rákészülni az újabb 1 éves küzdelemre. Remélem jövő ilyenkor már azt fogom írni, hogy új daganat már  1éve nincs! 🙂

Hogy egy újabb év telt el, amiben a csatákat sorra megnyertük… De addig még sok minden vár ránk, többek között az iskolakezdés is.:( Amit újra csak meg kell oldani. 🙁