2014.10.29.

2014.10.29.

zalán pakolElőször is köszönetet szeretnék mondani azoknak az embereknek, akik az utóbbi két napban segítettek minket.

Mi lassan megint készülünk az újabb műtétre. Holnap kell hívni a doktor nénit, hogy péntek reggel pontosan mikor is érkezzünk. Ilyen konkretizálódik, hogy Zalán kb. mikor kerül a műtőbe, meddig ehet, ihat, mikortól nem szabad… Mint most is, hatalmas már bennünk a feszültség, de próbálunk pozitívan hozzáállni. Hiszen eddig minden rendben ment! Most is rendben kell hogy menjen! A pozitív gondolkodásban sokat segít András, aki az egész napos fecsegésével el is tereli a gondolatainkat. Minden nap újabb részleteket tudunk meg a 2. világháborúról. 🙂 Szerintem még a történelem tanára sem tudja ilyen mélységig a történéseket, mint ő. <3 Annyira pozitív energia sugárzik belőle ilyenkor, hogy akarva-akaratlanul is átragad ránk belőle. Vagy például ha le vagyok törve és ő ezt látja, nem vigasztalni próbál, csak odajön és elkotyog egy olyat hogy a szivárvány egy fordított színes mosoly. 🙂 És az ember egyből elmosolyodik! Az én nagy fiam akire nagyon büszke vagyok! <3

És itt az én locsifecsi kisfiam is, aki egyre többet diskurál. Ha öltöztetjük, már mondja hogy megy a boltba hoz memmét. <3 Az utóbbi napokban rohamosan nőtt a szókincse. Alig várjuk már, mikor rendesen fog beszélni! Bár akkor meg majd azt akarjuk, hogy maradjon csendben! Ilyenek a szülők! Az utóbbi időben amúgy is sokat változott Zalán. Eddig az almával ki lehetett üldözni a világból most meg minden nap megeszik egyet. Sőt,még a narancsot és mandarint is, amit teljesen elutasított eddig. Amúgy jó evő, mindent megeszik, de a kedvence a borsó és a kukorica. Ma kaptunk kesudiót és olyan nagy élvezettel ropogtatta nem volt szívem elvenni tőle. Ha már egyszer édességet úgysem ehet.

Lassan nekiállok elkészíteni a 4 gyereknek az adventi kalendáriumot. Úgy gondoltam, hogy egy közös lesz a 4 gyereknek így viszont az apró édesség ki van zárva. Így is éppen elég nehéz lesz a télapócsomagokat összerakni. Egyelőre még nem is tudom hogy lesz! Viszont addig még jön András névnapja és apa születésnapja. Valami apróságon töröm a fejem, ami nem kerül pénzbe és mégis örülnek neki.

Még csak most volt január és már újra a karácsonyra készülünk. És jön a tél! Ma képeket nézegettünk Zalánnak és csodálkozott a fehér táj és a nagy hóember láttán. Mondta is hogy baba, de nem baba volt hanem hóember! Ő talán még nem is látott havat, hiszen múlt télen felénk nem volt egy csepp sem, pontosabban egy pehely sem! Remélem idén lesz és ki tudunk majd menni hóembert készíteni. Olyan jó lenne!

Annyira megszépíti az életünket ez a kis ember! Sokszor gondolkodtam már rajta, hogy vele lett egész a családunk, általa lett teljes az életünk. Még a sok küzdelem ellenére is így látom. Nem csak én, apa is! Többször is beszélgettünk már erről. Annyira tud szeretni (mondja is, hogy baba szereti anyát, apát), annyira jó vele minden perc! Még aludni is jó vele, ahogy kis puha meleg tappancsát odadugja az emberhez.  🙂 Érdekes módon apát nem viseli el mellettünk, addig nem is alszik el, míg vissza nem megy a saját helyére, a lányok mellé. De talán egyszer, majd ha ezen túl leszünk és ő is nagyobb lesz, fogunk még egymás mellett aludni!

Szinte az összes személyes kórtörténetet végigolvastam, ami az interneten fellelhető ezzel a betegséggel kapcsolatban. Egytől egyig mind borzasztó! Borzasztó, hogy ezeknek csöpp kis embereknek miken kell keresztül menniük. És még nincs is vége, hiszen minden kezelésnek lehet rövid vagy akár hosszútávú mellék/utóhatása. Több leírásban is olvastam, hogy a kezelések végére megváltozik a viselkedésünk, mintha ezek a gyerekek hibáztatnák a szüleiket.:( Ettől nagyon félek! Ugyanakkor jobban félek a kemoterápia hosszútávú utóhatásától, a másodlagos daganatok kialakulásától is. Még mindig nem értem, miért pont Zalán lett beteg. Nem jó ez így! Igazságtalan!

Ennek ellenére, vagy pont ezért, igyekszünk a szeretetünkkel minél jobban elhalmozni. Ezt persze a kis ficsúr ki is használja, elég alaposan akaratos lett az utóbbi időben! Ha ő úgy gondolja, akkor kirámolja a virágföldet a virágcserépből, ha úgy tetszik, wc papírral tekeri körbe a lakást. 🙂 Sokszor még mi is jót derülünk rajta. Igaz, annak már annyira nem örülök hogy a virágaim egyenként nyiffannak ki miatta. Pedig annyira szeretem őket! 🙁 De Zalánt jobban! Mindennél jobban!

Mostanában új értelmet nyert a régi tudakozó reklámos, mi a manó kérdés. Már nem csak egy olyan nagy fülű figura, aki a mesékben, filmekben… Hanem egy valóságos kis széltoló kis fülekkel és óriási akarattal, aki betoppant az életünkbe 1,5 éve és hol a földi paradicsomban jár velünk, vagy irdatlan mélységekbe taszítva aranyozza be az életünket. Mert tudjuk, hogy az akarata egy hurrikán erejével ér fel és pont ezért tudjuk, biztosak vagyunk benne, hogy ha valaki akkor ő meg fog gyógyulni! Mert ő ezt akarja! És mi is ezt akarjuk! <3


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

1 + nyolc =