Rosszul szorítottunk, Andráséknak nem sikerült az éremszerzés. 🙁 De sebaj! Az a lényeg, hogy itthon van!

A beiratkozáson is túl vagyunk, igaz, tegnap 1,5 órát álltam sorban mire mindenhol végeztem. A kötelező nyakkendő 2800Ft, a tornapóló 3000, a biztosítás 3000, a diákigazolvány 1400Ft volt. Ingyenes magyar oktatás, mi? 😀 Sírjak vagy nevessek? Még szerencse, hogy András junior számláján volt enni pénz. Igaz, hónapok alatt gyűjtöttük össze és 1,5 óra alatt adtam ki! Jaaaaaj, ilyenkor fogom ám a fejem! De tudom, hogy jó helyre ment, a gyerek jövőjébe fektettük be! 🙂

Tegnap az is kiderült, hogy az első szállítmány kupak vasárnap indul útjára, így még hamar gyorsan hazahoztuk a kupakokat a pannonhalmi mentőállomásról is. Köszönjük szépen mindenkinek, aki hozzájárult egy kicsivel is a gyűjtés sikeréhez! Természetesen a kupakgyűjtés folytatódik és ma végre eljutottam addig, hogy frissítettem a kupakgyűjtés menüpontot! 🙂 Folytatjuk, nem adjuk fel, hiszen sajnos messze még a cél. De együtt messzire jutottunk és hiszek benne, hogy ha sok jó ember továbbra is segít nekünk, akkor el fogjuk érni a célunkat. 🙂 Azt a célt, amiért lassan 2 éve küzdünk, a teljes gyógyulást! Reméljük tényleg teljes lesz! 🙂

Tegnap az is kiderült, hogy elvileg jövő hónapban már kifizeti apának az egyik havi betegszállítást! Tipikus magyar egészségügy, kéthavi kifizetés van! Tehát a munka elvégzése utáni nem első, hanem második hónapjában fizetik ki a bért! Hihetetlen! De most nem akarok belefolyni a politikába és siralmas magyar egészségügybe. 🙁

És a tegnapi jó hír; apa értesítést kapott, hogy a megigényelt vendégszoba Szombathelyen augusztus 6-10-ig a rendelkezésünkre áll! 🙂 Annyira örülök neki! 8 éve nem voltam otthon! 🙁 Hiányzik a környék, a klíma. Kíváncsi vagyok mi változott, hova fejlődött Szombathely. Szeretnénk eljutni a gyerekekkel a Kalandvárosba, ami egy hatalmas és gyönyörű játszótér élősövény labirintussal, óriáscsúszdákkal és sok-sok játékkal. Megnéznénk a kőszegi ostromnapokat, meglátogathatnám a régi gimimet. ) Talán bele fog férni egy fagyi az Ibrahimban is (ha még megvan egyáltalán) és talán egy szombathelyi élményfürdőzés is. Most ezek a célok, az álmok… Hogy valóra válnak-e? Remélem! (Van egy titkos vágyam is, de ezt senkinek nem mondom el! Még a családomnak sem! Mert ha nem sikerül, csalódott leszek. De ez valószínűleg úgysem fog sikerüni. 🙁 Rajtam kívülálló, nem anyagi okok miatt. )

Ma pedig… Végre kicsit jobb idő van és itthon is vagyunk. Zalán imád a kertben szaladgálni! Pechemre mezítláb és mindig félek, hogy valamibe belelép. Mostanában nagyon szeret videókat nézni. A sláger persze a markoló és a traktor. Már szerintem az összes Youtube-os videót végignézte. De nagyon szereti nézegetni a kisgyerekekről készült videókat is. Lehet, hiányzik neki a közösség, lehet ő is szívesen játszana a kis pajtásokkal. Sajnos ennek még nincs itt az ideje. Félek is tőle, vajon nem lesz-e emiatt nehéz a szocializációja. Hiszen oviba is valószínűleg csak 5 évesen megy majd. 🙁 Gondolkodom mit tudnék kitalálni neki.

Szegény Jázmin ma végignyúzta a hátát a kanapéból kiálló rugóval. Jó 15-20 cm hosszan. Annyira sajnáltam, ahogy sírt! 🙁 Persze apa ilyenkor sincs itthon! 🙁 Ilyenkor érzem sokszor, hogy elééééég! Tudom, már rég ki kellett volna dobni azt a kanapét, hiszen balesetveszélyes, de nem merem, hiszen pótolni nem tudjuk és ha valamelyik gyerkőc beteg, csak úgy tudjuk elkülöníteni Zalántól, ha apa lenn alszik vele. 🙁 Hiába próbáltunk meg többrétegben plédet teríteni rá, semmit sem használ, a rugó éles vége átböki és kiszakítja a plédet is. 🙁 Újról pedig álmodni se merünk. Még használtról sem! 🙁

Szép lassan elkezdett teremni a kert is. Már szedjük a borsót, ami Zalán kedvence. Sokszor beül a borsósor közepére és ott “legel”. 🙂 Sajnos idén nagyon kevés borsónk termett.. 🙁 És ami volt, azt is megtizedelte Zalán. 😀 Viszont érik a málna is. Igaz, nincs sok bokrunk csak pár tő, de Zalán azt is imádja. A csajoknak nem is hagy. Ahogy megérik egy szem, már megy is legelni. 🙂

Nemsokára újra utazunk, de erre még nem akarok gondolni sem! Most nem szeretnék ezen gondolkodni. Egy bölcs hajdanánk azt mondta, a hídon akkor kell átkelni, mikor odaérünk. Pont ezt a gondolatmenetet követem. Mindig csak egy lépést előre. A többi majd alakul. Remélem!