András végre hazaért a táborból. Már nagyon vártuk, mert bár lassan felnőtt lesz, még mindig a gyerekünk és nagyon hiányzott!
Jól érezte magát, sok élménnyel tért haza és csak úgy ömlött belőle a szó. Megtetszett neki a judo is, szívesen folytatná, de erre itt nincs lehetőség.  🙁 Falun más az élet,  mint városon. Amit néha bánok, néha nem. 🙂 Nagy negatívum, hogy itt minden nagyon drága. 1 kg kenyér 390 Ft, hús csak heti egyszer kapható és horror áron (1kg sertéscomb kb. 1800ft, másfél kg csirkecomb 1500ft), gyümölcsből maximum banán van a boltban jó drágán. De szeretek itt élni. Hatalmas udvar, mászóka, hintaállvány… Medence (igaz, ez a miénk és felajánlás által lett), amiben a gyerekek áthűsölik ezeket a kibírhatatlanul forró napokat. Friss levegő, kert, ahol a Zalánnak annyira fontos zöldségek megteremnek. Szóval bőven van előnye is a falunak. Igaz, az vitathatatlan,  hogy itt jóval kevesebb a lehetőség.
Ma tettem fel képet a saját Facebook profilomra arról, ahogy Zalán pancsizik a medencében és valaki meg is jegyezte, hogy ugyanilyen medencét látott ma 220.000Ft-ért. Aztán kiderült,  hogy mégsem ugyanilyen az a medence. Még csak köszönő viszonyban sincsenek egymással, csak a gyártójuk egy. Megmondom őszintén,  még a feltételezés is sértő, hogy ennyi pénzt kiadnánk Zalán mellett, mikor minden fillérre szükségünk van. Mindenesetre jól felhúztam magam rajta és sajnos apa is. Jól össze is vesztünk. Nem tudom meddig fog működni ez a házasság. Pedig olyan jó volt a hét! 🙁
Jól elkedvetlenedtem. Amennyire örültem, hogy végre hazaért a fiam, most annyira nincs kedvem egy újabb naphoz. Éppen ma láttam valami olyasmi idézetet,  hogy az élet egy lengőajtó. Sosem tudni honnan nyílik, de mindig pofán talál. Hajaj, mennyire igaznak érzem ezt most!
Lassan készülünk újra Pestre. Remélem minden rendben lesz. És ha igen, akkor nyugodtan látogatok haza. Mivel az autónk csak 5 személyes a fele család vonattal fog menni, illetve meg fogom kérdezni 28-án a doktornénit, hogy Zalánt is vihetjük-e vonattal. Úgy sokkal olcsóbb lenne az út! Reméljük igen! De az még soká lesz! Addig még azt kell megoldani,  ami most van. És ez is éppen elég gondot okoz. Zalánnak egyelőre szüksége van ránk és ez megköti a kezünket. De nagyon nehéz, hiszen egy apróságból veszekedés lehet. Mint pl. ma este.
Ma megint rossz éjszakám lesz. Hiába gondolkodom, nem találom a kiutat. De túl kell élni. Majdcsak lesz valami!