Nincs szerencsénk, estére belázasodott Zalán. 🙁 

Az éjszakánk így elég rossz volt, sokat nyöszörgött. Nem tudtam eldönteni, hogy fázik, melege van vagy fáj valamije és ő se mondta hiába is kérdeztem! Reggel láztalanul ébredt, de aztán mégiscsak elkezdett felfelé kúszni a hőmérséklete. 🙁

Mivel ma hozhattuk haza apóst, a kórházi kört összekötöttük a bevásárlással és hoztam neki gyümölcsöt,  amit reggel annyira keresett. Sajnos ahova így lehetőségem volt befutni, nem volt valami nagy választék, de egy kis banánt és almát hoztam neki. Azt hittem egyből befalja, de szinte csak megkóstolta és ott is hagyta. 🙁 Természetesen kellően nyűgös is. 

Ennek ellenére is igyekszünk haladni mindennel, de főleg a házzal. Elvileg kedden érkeznek meg hozzánk a fűtéshez az anyagok, de addig sincs pihenés. Apáék ezekben a percekben is éppen a folyosót járólapozzák, hogy minél előbb minél több mindennel végezzünk. Ennek ellenére sajnos még sok a tennivaló és még a szobákra sincs meg a padló. 🙁 De meglesz! Mert muszáj!

A gyerekek lázadnak, hogy apa soha nincs itrhon, sőt, Csenge már kijelentette,  hogy ő nem is akar átköltözni, csak apa legyen már itthon kicsit és játsszon vele. Sajnos erre még várnia kell!

Anyuval folyamatosak a csörték, most is éppen 4 napja duzzog. Majd megbékél. Sosem tudunk a kedvében járni bárhogy is igyekeznénk.

Lassan itt a félév. Nem mondanám, hogy tartok tőle, András és Csenge gyönyörű eredményeket produkált eddig is, Jázmin pedig… Hát igen, nagyon sokat betegeskedett,  de remélem, sőt biztos vagyok benne, a 4-es átlag meglesz! A többi pedig csak részletkérdés. 

Még én sem érzem magam 100%-an, de majd alakul. Csak ez a fránya köhögés ne lenne! De nem lehet mindig minden úgy, ahogy én akarom…