2016.03.29.

2016.03.29.

Ma azt hittük, végre a dolgaink végére érünk. Hát, tévedtünk!
Miután Zalán szinte végigüvöltötte az éjszakát,  hajnali fél 4 körül végre elaludt és fél 7-ig még nekem is volt egy kis időm bólintani. Sajnos napok óta ez az éjszakai menetrend. Vagy rémálmai vannak, vagy köhög. 3 napja, mint az élőholt közlekedek. Lassan már csak a kávé mozgat. Ma már olyan fáradt voltam,  hogy mondtam apának, délután muszáj ledőlnöm kicsit. Hát aztán végül is ez nem jött össze, de apa annak ellenére magára vállalta az ebéd utáni pakolást, hogy reggel jött haza és nem volt túl egyszerű az éjszakája. Nagyon jól esett!
Aztán délután jött csak a nap java! Apa öccse rosszul lett, sajnos most már nem először, de most az eszméletét is elvesztette. Mentő, kórház, kivizsgálás, stb… Szerintem lassan jobban tennénk, ha beköltöznénk a kórházba, mert ezt az állandó ingajáratot nem bírjuk! Holnap anyut kell vinni kontrollra.  🙁
Ennyire még sosem vártam a fizetést, mint most! Holnap lesz Zalán névnapja, de most semmit sem tudok adni neki. Szégyenlem magam! 🙁


One thought on “2016.03.29.

  1. Kedves Anyuka!

    Remélem nem sokára rendbe jönnek kicsit körülöttetek a dolgok és nem kell majd mindig a kórházba szaladni és onnan haza!

    A kicsi kis rossz csontnak pedig nagyon sok boldogságot kívánok névnapja alkalmából! Szeretgesd meg a nevemben is! 😀

    És az miatt sose szégyenkezz, mert nem tudsz ajándékot adni!
    A legszebb ajándékot már úgyis megadtad illetve megadtátok neki! Az pedig a SZERETET!

    Sok-sok ölelés és puszi mindenkinek nálatok!

    Henrietta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenkilenc + egy =