A vasárnapi kiruccanásunk remekül sikert. Óriásit fürdőztünk Pápán. 🙂 A szendvicseket és vizet itthonról vittük, de azérr egy fagyi belefért a költségvetésbe. 🙂 Zalán nagyon élvezte a vizet, a csúszdát, jól ki is fáradt a nap végére. 

Tegnap nem tudom mi volt a gyerekekkel,  de estére már majdnem keresztszemes mintát fontam a szenöldökömre. 😀 Persze apa 24 órázott, miért is ne lettem volna teljesen egyedül velük. András segítsége nélkül megnézhettem volna magam! Estére még a beltéri is elromlott, nehogy tévét lehessen nézni. Ilyen az én formám!

Ez a rettenetes meleg pedig teljesen kikészíti az embert. Zalánt is csak délután 4 óra után mertem kiengedni, addig csak benn lehetett játszani. Persze ment a harc,  mert mindenkinek ugyanaz kellett volna… 

Próbálok most egy ideig nem gondolni a betegségre és mindarra, ami még Zalánra és ránk vár. Nem akarok a közelgő iskolára sem gondolni, ahogy a télre sem, ami megint el fog jönni és aggódhatunk a tüzelő miatt! Pedig olyan közel van már! 🙁

Szeretnék most csak úgy élni, mint bárki más. Élvezni a nyarat, várni a nyaralást augusztusban.  Aztán majd mindent a maga idejében. Lesz ahogy lesz! Csak 1 hónapig boldog szeretnék lenni. A többi talán majd alakul!