Ne haragudjatok, hogy mostanában ritkábban jelentkezem, de rengeteg a munka, hiszen horror a kiadás és szeretnénk Zalánnak és a tesóknak minél több mindent megadni, hiszen sokat elvett tőlük Zalán betegsége. A sok munka valahol jó is, hiszen keresek vele, de túl sok időm jut így a gondolatokra. Nem könnyű.

Tegnap is este 11 óra után húztam ki a vasalót, mert reggel 8-ra vissza kellett vinni a munkát. Szerencsére Zalán meglepően jól viselte az éjszakába nyúló munkát és nélkülem is elaludt. Sajnos nem sokáig, mert egész éjszaka csak forgolódott és nem tudtam megfejteni az okát. Mindenesetre nem sokat aludtam.

Apa vasárnap szögbe lépett, tegnap pedig a bekötött, még mindig szivárgó sebbel egy jókora kavicsra lépett, így mára teljesen lerokkant. Gyakorlatilag ráállni nem tud a lábára. Este még sírt is fájdalmában.

De… Most ez annyira nem is lényeges, csak kis körítés a Zalánt körülvevő szűkebb atmoszférából.

Holnap utazunk és egy nehéz nap vár ránk. Előbb a szemészeti kontrollon kell túlesnünk, ahol szegényemre vár legalább 2×2 szemcsepp, amit annyira gyűlöl és amitől annyira fél, mert állítása szerint csíp (könnyen elképzelhető), majd még a Tűzoltóban egy rakat vizsgálat vár rá. Egyből legelőször a rettegett tű, a vérvétel. Éppen ma mondtam apának, ha eddig eljutunk anélkül, hogy Zalán elájulna vagy rosszul lenne, már miénk a nap. Nehéz lesz!

Zalán egyre rosszabbul viseli a kontrollokat, a műtétről pedig ne is beszéljünk! Nem, mert több nem lesz! Nem lehet! Elég volt! Éppen eleget szenvedett már ez a kis ember. 🙁

Beszélgettünk ma róla itthon, hogy hiába is írom le a gondolataimat és próbálom átadni az érzéseimet, ezt nem fogjátok úgy megélni, mint mi. Nem álltok ott mellettünk ott és akkor , de még ha ott is lennétek is másképp viselnétek, hiszen nem ti, hanem mi vagyunk Zalán szülei.

Nem is tudom már miről beszélgettünk ma apával, mikor elejtett egy megjegyzést és mondtam neki, mi csak kívülről látjuk az egészet, azért tudunk véleményt formálni, de pont ezért nem ítélkezhetünk. Nem mi éljük át.

Hát ezt most sajnos nekünk kell átélni. De majd túl leszünk ezen is! Ahogy az elején bíztattuk saját magunkat; mindig csak egy lépést. A többi meg talán alakul. Mindennek rendben kell lennie holnap és így is lesz!

Addig pedig gyűjtsük még az ötforintosokat. 🙂 Ezen a héten !