Ismét rémes éjszakánk volt, Zalán folyamatosan forgolódott, rémeket álmodott, sírt. Még sajnos most is. 🙁

Ma már össze kell kapnom magam, mert az elmúlt egy hét zajló eseményei miatt nem sok mindent csináltam itthon és a munkámmal is rémesen el vagyok maradva. 🙁

Nem sok időnk maradt, jövő hét pénteken ismét utazunk. 🙁 Megmondom őszintén, nagyon szeretném ha a sok ima nem pusztába kiáltott szó lenne, hanem tényleg történne valami és 22-én nem lenne műtét.

Ezzel kapcsolatban érdekes kettősség kavarog bennem. Egyrészt elborzaszt a kiújulásnak még csak a lehetősége is. Másrész meg valahogy… Ne kövezzetek meg érte, majdhogynem szeretném a műtétet, hiszen úgy érzem, akkor kézben lenne tartva a dolog. Így pedig ez a bizonytalan várakozás megöli az ember lelkét.

Ezért is érintett olyan rosszul, hogy lényegében a bulvármédia úgy állította be, hogy Zalán halálát, megvakulását várjuk! Úristen! Dehogy!

Aki ebben benne van, az sajnos tudja, ez egy veszély ebben a betegségben. És nem csak a daganatok miatt, hanem a műtétek során keletkező bevérzések miatt is. Szerencsére eddig nekünk ezzel nem kellett szembenéznünk de sajnos találkoztam már olyannal aki igen. 🙁

Szeretnénk ha minél kevesebb ideig kellene ebben az állapotban lennünk, Zalánnak lennie, de sajnos bármilyen kutatást is keresgélek csak nagyon kis különbségek vannak a világ más részein és a Magyarországon elérhető kezelések között. Persze mindig próbálkozunk, de a lehetőségek végesek. Hiába is nem akarunk belenyugodni.

Rengeteg kérdést irtam össze jövő péntekre. 4 év küzdelem után még mindig nem értem hogy és miért mi miként működik ebben a betegségben. Tudom, a mi doktornénink egy tünemény amellett, hogy szaktekintély. Zalán nyelvén is ért, talán az egyetlen orvos, akitől Zalán nem fél. Lelkiismeret furdalásom van, amiért mégis folyamatosan új lehetőségeket, újabb szalmaszálakat keresek, amibe kapaszkodni tudok. Sajnos a statisztika csak egy adat, nem személyre szabott. Szeretném, ha Zalán végre túl lenne az egészen és mehetne végre oviba, majd suliba is. 🙂

Egy sorstárs anyuka mondta nekem múlt héten, sajnos nem lehetünk Istenek. Igaz és elkeserítő. És mégis! Vessetek meg, de örülök neki, hogy Zalán nem leukémiás vagy nincs DIPG-je! Mégis halálra rémít a kiújulás, mégcsak a lehetősége is!