Tudjátok, mikor Zalán megálmodta a delfines álmát, még mi magunk sem hittük, hogy megvalósulhat. Pedig már karnyújtásnyira van, amiért nagyon hálás vagyok nektek!

Tegnap kontrollon jártunk a szemészeten. Reggel persze volt balhé, hiszen Zalán az utolsó műtét traumája után még csak hallani se akarta, hogy Budapestre menjünk. Bőszen magyarázta hajnalban a konyhaasztalon ülve, hogy nem is érti miért mondjuk, hogy bajkeverők vannak a szemeiben. Ha ott lennének, ő azt érezné. És mivel nem érzi, nincsenek is. Hiába mondtuk neki, hogy azt se érzi, ahogy a vér folyik az ereiben! 🙂 De végülis logikus. 🙂

Sikerült a kórházban elcsípni egy doktornénit, akit megkértünk, hogy Kati néni helyett adja be a szemcseppet, nem is volt negyed akkora balhé sem! Az elsőnél le se kellett fogni Zalánt!Nagyon ügyes volt! Volt látásvizsgálat is, ami nekem úgy tűnt, jobban ment,mint az előző és a doktornéni is megerősítette, most a rossz szemével többet és távolabbra látott Zalán! Igaz, “csak” 20 centi, de… Ahonnan mi indultunk, hogy a rossz szemével elvileg nem is látott! Nem tudom minek köszönhető ez az eredmény, de mi nagyon örülünk neki!:) Összességében a kontroll mindent rendben talált Zalánnál és így fájdalomként járt egy naaaaagy puska Zalánnak! Megérdemelte!

Szerencsére nem volt drága!:) Nem akartunk sokat költeni, hiszen kell a költőpénz, Zalánnak igazi álomnyaralàsa legyen. Spórolni kell! Mondom ezt úgy, hogy még bőröndünk sincs! 🙂 Se papucs, se egy-két ez meg az! De majd alakul! Muszáj! Az álomnak segítenie kell Zalán gyógyulását! És így lesz, tudom! 🙂