Ismét kaptunk egy keresztet. Igaz, ez most nem saját, de mégis! A legkedvesebb barátunk fut most versenyt az idővel az életért, a betegség ellen. Limfóma gyanú. Ma van mindenféle mintavételen. Az a rohadt rák! Megint!

Emlékszem, mikor mi belekerültünk ebbe a mókuskerékbe, igyekeztem kerülni azokat az embereket, aki nyíltan kimutatták az érzéseiket. Nem tudtam és azóta se tudom elviselni a gyengeséget, kétségbeesést. Nem tudom elfogadni, ha valaki sír olyan helyzetben, mikor a legjobban észnél kell lenni és nem tudok azonosulni azzal, hogy valaki tartósan az érzései rabja lesz. Engem a történtek ösztönöztek mindig arra, hogy zárjam ki az érzéseket, amennyire csak tudom és az eszem szerint cselekedjek.

Igen, talán pont emiatt is fordultak el tőlünk rengetegen. Mégis azt mondom, ezek nem is voltak igazi barátok. Engem nagyon sok mindenen átsegített az, hogy gondolkodtam és cselekedtem. Talán kevésbé éreztem magunkat kiszolgáltatottnak és tehetetlennek.

Tulajdonképpen a mai napig így élem ezt az életet. Szeretek én irányítani és ha nem is értem még mindig Zalán betegségének lényegét, elhiszem, hogy van rá valami ráhatásom.

És pontosan ezért érzem most is úgy, hogy valamit tennem kell! Az biztos, mi nem fogunk elfordulni a barátunktól, hanem amennyire tudjuk segítjük, ha harcolnia kell! Az én vállam erős, ezt még elbírja! 🙂

Tegnap kaptunk szabadnapot a munkában, így végre sikerült felszámolnom a lakásban uralkodó kaotikus állapotokat. 😀 Hihetetlen, hogy még a takarítás is mennyi energiával tud eltölteni! 🙂

Szerencsére és ezt mosolyogva mondom, Zalánnal minden rendben van. Legalábbis lelki téren! Nekem sokat jelent, hogy nagyrészt elmúlt a síróssága, jókedvű, sokat és szívesen játszik. Tegnap András megmutatta neki, hogy van Minecraft a PlayStation-ön, és egész este “nyomta”. Persze, nem nagy program, de Zalánnál ez haladás. 🙂 Minden apró változásnak örülünk, ami pozitív irányba viszi Zalán kicsi életét.

Abszolút úgy néz ki, müködik az élmény terápia! Éberen figyelem minden reakcióját, lesem a kívánságait, fél szavait, mondatait, mert most abból építjük újra a kis lelkét!

Közben figyelem a többieket is, mert ők legalább olyan fontosak. Hiszen nem tehetem meg, hogy 1 lelket építek, hármat rombolok. 🙂 Lesem a kívánságaikat, így tudom, hogy András még mindig nagyon szeretne jogosítványt szerezni és ezért gyűjti a pénzét. Ahogy tudunk, alkalmanként mi is is beszállunk egy-egy utalással a számlájára. Előbb-utóbb, de tudom, hogy sikerülni fog neki és összegyűjti! Meg ahogy tudjuk, mi is segítjük.

Jázminka körsálat, kabátot, cipőt, illatszereket, valami Viszkok Fruzsi neszeszert, csecsebecséket szeretne. Csenge az agyonreklámozott homokot és Jázminhoz hasonlóan nagylányosabb dolgokat szeretne. 🙂 Azt hiszem, nagyon kell dolgoznom, hogy el tudjam mindezt mondani a Jézuskának. 🙂 De nem baj! Ha ők boldogok, én is az vagyok/leszek!

Tegnap volt a kárszakértő, megállapította, hogy a fürdőszobában cserélni kell az ámennyezetet, tehát még ott is lesz munka. De nem baj! Muszáj magunkat elfoglalni és jó is! Ahogy apának mondtam, jó együtt csinosítgatni a mi kis birodalmunkat.

Zalán nagyon lelkesedik a karácsonyi díszítésért, ezért arra gondoltam, idén ünneplőbe öltöztetem a lakást. 🙂 Ha van ötletetek, miként tehetném ezt meg, szívesen fogadom. Nem csupa izzósorra gondoltam, hanem valami igazi téli feelingre.

Mert még mindig ő az első, meg a második… És a harmadik is! És a cél a jókedvű gyógyulás! Nem alkuszunk!