2019.12.01.

2019.12.01.

Írok, mert írnom kell, mert megbolondulok!

Nagyon rossz! Zalán elkezdte nem használni a pénteken kezelt szemét. Minden pillanatban attól félek, mi lesz ha elveszíti a látását. Mi van, ha hiába volt az elmúlt 6 év minden fájdalma és küzdelme? Miért nem jöttünk előbb? Miért nem hallgattam Andrásra, mikor 1,5 éve először szólt,hogy a statisztikát tekintve valami nem jó, mert Zalánnak már meg kellett volna gyógyulnia. Miért? És közben magamat is hibáztatom, mert hallgatnom kellett volna rá, mert történt ami történt bátornak kellett volna lennem és felvállalni az egész gyűjtést és megindulni kifelé. Már nem gondolok arra,hogy mi lett volna ha most sem jövünk, hanem csak arra, hogy miért nem jöttünk előbb! Rettenetes lelkiismeret furdalásom van Zalán miatt.

De a többiek miatt is! Este beszéltem anyóssal, aki mesélte,hogy Csenge mennyire el van keseredve, hogy mindjárt itt a karácsony és a szülinapja. És hogy nem lehetek ott vele! Annyira nehéz!

Az előbb egy aranyos kis hölgy kopogott be hozzánk és hozott finomságokat Zalánnak. És koszorút, hiszen advent van. És alig vártam,hogy becsukhassam az ajtót és kisírhassam magam. Mert advent van és mi távol vagyunk minden szerettünktől.

És itt van Zalán, akiért mêg soha nem voltam annyira felelős, mint most. És ha most hazaviszem Zalánt, akkor meghal. És maradnom kell, mert ezen múlik az élete és én gyenge vagyok és teljesen össze vagyok törve! Hiányzik Jázmin, Csenge és apa, akit az utóbbi hónapokban sokszor a pokolra kívántam,mert mindenen felhúzta magát. És rettenesen hiányoznak! Csenge az állandó akaratosságával, Jázmin a határtalan szeretetével, aki ma azt írta, ő ha gyalog is de utánunk indul. Nem érdekli a suli, semmi, csak hogy itt lehessen Zalánnak és nekem támaszul. Istenem! Mit nem adnék 5 percért vele!

És itt van András! Pénteken a szemem előtt egy pillanat alatt lett felnőtt. Nagy betűs FELNŐTT! Aki azt mondta, hogy inkább vállal munkát itt és valahogy hazamegy leérettségizni. Csak Zalán gyógyuljon meg! És miattunk most kisiklott az élete! Egyetemre akart menni és minden esélye megvolt egy sikeres felvételire.

És annyira nonszensz! Itt ülök a világ egyik legdrágább országában, egy gyönyörű városban, amiből még semmit sem láttam (no ez nem akkora baj nekem) és Zalán vígasztal. Azt mondja, hogy ne sírjak mert akkor ő is sír. És minden rendben lesz. És gondolják bele,még mindig jobb, mintha afrikában lennénk. 🙂 És igaza van! De a szívem szakad meg!


One thought on “2019.12.01.

  1. Potyognak a mi könnyeink is. Remélhetőleg mostmár jó úton vagytok. Gondolj arra, hogy csak annyi terhet kapsz amit elbirsz viselni. Nagyon Erőss vagy , szuper gyerekeid vannak minden rendben lesz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

7 + egy =