2020.06.15.

2020.06.15.

Hihetetlen, hogy újra nyári szünidő van. Kitört végre a várva várt vakáció!

Az elmúlt 1 évre visszatekintve, tavaly még milyen reménytelen volt minden, mikor a kemókra készültünk újra!

Nem így képzeltem és el se tudtam képzelni, hogy hogy fogjuk elkezdeni az első osztályt. Aztán valahogy mégis sikerült! Zalán, ha sok könny árán is, de újra felülkerekedni látszott minden nehézségen. Végigcsináltuk a kemókat gyakorlatilag szövődmények nélkül. Igaz, az étvágy teljes egészében odalett és csak a szteroid időszaka alatt volt hajlandó enni. Ez még mindig nem állt teljesen helyre.

Mikorra végre mehetett a kis osztálytársak közé, újra bekopogott a rém. Illetve nem is kopogott be, csak valahol mélyen éreztük, hogy az inaktív hegnek titulált dolog ha nő, vastagodik, akkor nem lehet inaktív és a doktornővel ellentétben én nem éreztem úgy, hogy várjunk, hogy nőjön.

Sajnos igazam lett! Bárcsak ne lett volna! Így rekedtünk Svájcban, ahol a november 27-én megállapították, hogy nem csak 1 heg van és nincs is mire várni, hiszen nem 1mm és nem inaktív, hanem 12x16mm-es infiltráló típusú daganat, mely a retinoblastomás betegségek mindössze 1,5 %-ban fordul elő. De ezen kívül tele volt az üvegtest, az elülső szegmentum (írisz, szemlencse, stb) és a teljes hátsó is, érintve a látóideget is. Így a kezelés november 29-én meg is kezdődött.

Volt 2 hónap, mikor gyakorlatilag nem, vagy csak pillanatokra nyitotta ki Zalán a szemét. Volt olyan, hogy a kezelt szeme befordult a belső sarokba és nem látott és én úgy éreztem, hogy a gyógyulás reményében vittem ki (illetve ha teljesen pontos akarok lenni, akkor egy másodvéleményért) és ott fog megvakulni. Azt hittem a szívem szakad meg!

Az első időkben nem voltak tankönyveink sem, de ha lett volna is felesleges lett volna, hiszen Zalán gyakorlatilag csukott szemmel élt abban az időben. Talán ha a sok kezelés engedte volna, akkor gyakrabban gondolok arra, hogy vajon így mi lesz a sulival, de valójában ez akkor, ott, olyan kicsi és jelentéktelen dolognak tűnt, hogy ott és akkor nem volt gondolatom sem arra, hogy ezen gondolkodjak.

Mikor Zalán jobban lett, elkezdtek hatni a kezelések és mi karácsony után visszamentünk, már vittünk néhány könyvet is magunkkal. Zalán véleményét vettem alapul és ő nem akart osztályt ismételni. 🙂 Így ahogy lehetett és kicsit ritkultak a kezelések és nőtt a nyitott szemmel töltött időszakok száma, szép lassan gyakorolgattunk, tanulgattunk.

Természetesen addigra Zalánnak már nem volt hozzá kedve és bizony sokszor brutál hisztik mentek egy-egy betűnél. 😀 Ha jól emlékszem, az “Z” betűvel nagyon megszenvedtünk, több napon keresztül gyakoroltuk. Aztán az összeadást, majd kivonást tizesátlépéssel. 🙂 De beérett a munka gyümölcse és egy idő után egyre gördülékenyebben ment minden. Így elmondhatom nyugodtan, hogy az első osztályból gyakorlatilag 2-3 hetet iskolába járó kis Zalán nagyon szép eredménnyel elvégezte az első osztályt. 🙂 Teljesítette a tantárgyi követelményeket minden tárgyból, nem is akárhogy. 🙂 Büszke vagyok rá!

Természetesen mindez nem ment volna, ha a tanárnéni nem lett volna ilyen megértő és segítőkész! A sok-sok, sőt, rengeteg nehézség ellenére szeptembertől második osztályba lépünk. 🙂

Most viszont vár a nyár (no jó, most elég tré az idő!), ami tavaly nem várta. Idén nem kemó, kórház, vérvétel van betervezve, hanem medence, bicikli, roller, kirándulás, nyaralás. 🙂 Sikerülni fog, tudom! Egyre biztosabb vagyok benne! Menni fog és Zalán végre valahára egészséges lesz!


One thought on “2020.06.15.

  1. Gratulálok a szép eredményekhez,Nagyon ügyes vagy Zalán!♥ 🙂 Amennyire a jelenlegi helyzet engedi,örömteli és önfeledt pilanatokban gazdag Nyarat kívánok nektek!♥ 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

11 + kilenc =