Szerencsére továbbra is mindannyian jól vagyunk.

Zalán este rámhozta a frászt, mikor elkezdett sírni, hogy szúr a szeme. De aztán kiderült, hogy valami csak belement. És a könny ki is mosta neki. 🙂 Igazából nem is tudom melyikünk ijedt meg jobban. 🤭 De aztán nyugalom lett!

A napjaink nem túl egyszerűek, de ez annak köszönhető, hogy a gyerekek Zalán és a járvány miatt itthon tanulnak, nem járnak iskolába. Nem volt egyszerű ezt kijárni, mert nálunk az iskola igazgatója sajnos nem volt túl tájékozott, ezért nem kis falakba ütköztünk. De sikerült!

Így viszont itthon kell minden segítség nélkül boldogulnunk. Bár ez így nem teljesen igaz, mert Zalán osztályfőnökétől minden segítséget megkapunk. A nagyokra sajnos ez nem teljesen igaz. 🙁 De igyekszem minden olyan tudást átadni a lányoknak, amit én is tudok. Sajnos nekem is vannak hiányosságaim, így van, hogy egy-egy témakört együtt tanulok a csajokkal. És bizony van olyan is, hogy nagyon megkinlódunk egy-egy anyaggal. Mégis biztonságosabb így, ha sokkal nehezebb is.

Igaz, hogy így nehezebb dolgoznom, hiszen tulajdonképpen nekem kell a teljes leckét megtanítani, ami idő (illetve András is besegít) és nehezebben haladok, de ésszerű időbeosztással, ha rohanósan is, de sikerült eddig.

Igyekszem olcsó, de gyors és kiadós kajákat főzni, hogy minél előbb elkészüljek és kezdődhessen a tanulás. Megterhelő, igen. Minden szempontból. Idegileg, szellemileg, anyagilag, akárhonnan nézem. Viszont biztonságosabb.

Sajnos ezt van, de van, akik nem értik, így megpróbálnak a gyerekekbe belekötni. Persze, megértem, hogy vannak gyerekek, akik szívesen otthon maradnának, de sajnos be kell látni mindenkinek a korlátait. Ha az ő szülei nem tehetik meg, hogy a járvány időtartamára kivegyék a gyerekeiket az iskolából, arról nem az én gyerekeim tehetnek és megkérem az érintett szülőket, hogy beszélgessenek el erről a gyerekeikkel. Ne olyat bántsanak valamiért, amiről az illető nem tehet. Kérdés esetén pedig nyugodtan lehet ENGEM keresni.