Nagyon nehéz volt az elmúlt két nap. Ezt nem lehet megszokni! És ezúttal azért is volt nehezebb, hiszen a közvetlen közelségünkben volt a többi gyerkőc is, akik nem láthatták és nem érezhették a feszültséget. De túl vagyunk rajta. Egy újabb lépcsőfokot gyűrtünk le és meg sem állunk a teljes gyógyulásig.
10 hónapja tart a küzdelmünk és még mindig nem tudjuk, pontosan meddig is kell harcolnunk. Azt tudjuk, de inkább csak sejtjük, hogy egyelőre jó úton haladunk. Nagyon sok mindent elértünk ez alatt az időszak alatt. Egy pici 3 hónapos babából egy igaz örökmozgó kis mókamakink lett. Túléltünk EGYÜTT 3 kemót, több, mint 10 műtétet, sok-sok keserűséggel és aggodalommal teli napot, sok betegséget. De együtt vagyunk és ez a lényeg. Hiszünk a szeretet gyógyító erejében és ez az, ami a legnehezebb időkben átlendített minket a mélypontokon.
Ez alatt a 10 hónap alatt nagyon sokat változtunk. Szinte teljes egészében átalakult az életünk. András egyik testvérét sem szerette annyira, mint Zalánt. Érte egyszerűen rajong. Emlékszem, mikor megszületett Zalán és András kezébe adtam csak annyira, hogy lefényképezzem őket, már húzta a száját. Most pedig örömmel vigyáz rá ha kell, kiviszi sétálni, focizni… Jázmin is nagyon szereti és nagyon félti. Csenge pedig Csenge. 😀 Aki ismeri, tudja mire írtam ezt. Igazi kis szeleburdi, örökmozgó, féltékeny, szeretetre éhes energiabomba. De ő is nagyon szereti az öccsét! Sőt, sokszor éppen abból lesz a galiba, hogy mennyire szereti! Mi pedig felnőttek? Megtanultunk mindenről lemondani a gyerekek javára.
A feszültség továbbra is hatalmas, de ilyenkor, mikor van egy nagyobb szünet a műtétek, kontrollok között, kicsit könnyebb! Talán tudatosan próbálunk nem gondolni a betegségre, hiszen amire nem gondolunk, az nincs is! Talán kicsit még könnyebb is lesz, ha végre vége lesz az iskolának, hiszen a hazahurcolt fertőzések is megszűnnek most egy időre. De nehezebb is lesz, hiszen egész nap gyerekzsivajtól lesz hangos a ház! De ez a jó!
Hosszú még az út, ami előttünk áll és sajnos nem látjuk előre az akadályokat, de igyekszünk minden akadályt jól venni. És reméljük akkor is ezt írhatom, amit most, hogy együtt van a család, hiszen statisztikai adatok azt támasztják alá, hogy a beteg gyereket nevelő családok 90%-a szétszakad az évek alatt! Mi ezt nem szeretnénk! Bár sajnos mi is sokat veszekszünk az utóbbi időben. 🙁
A házassági évfordulónk július 15-én lesz és mi akkor pont MRI vizsgálaton leszünk, így biztos nem fogunk tudni akkor ünnepelni, de szeretnénk mégis csak megünnepelni valamikor. És anno mikor Zalán szülinapját tartottuk, akkor is volt egy olyan ígéretünk, hogy ha megjön a jobb idő, rendezünk egy újabb “bulit”, hogy aki nem tudott eljönni akkor, bepótolhassa. A pontos időpontot még nem tudom, de valószínűleg a július 19-e lesz. Ha valaki szívesen jönne, kérem jelezze itt, a Facebook-on vagy akár e-mail-ben is.