Megérkezett a nyár, amit annyira vártak a gyerekek! Már csak egy nap (itt) és kitör a vakáció. 🙂 Nagyon vártuk és nagyon örülünk neki. Vége a korán kelésnek ( a gyerekek részéről), a reggeli zűrzavarnak. 🙂 Zalán végre nyugodtan aludhat reggel, nem kell felkeltenem, hogy valamelyik gyerkőcöt elkísérjem. Hogy a bizonyítványok milyenek lesznek… Sajnos nem olyanok, mint amilyet szerettem/szerettünk volna!
Jázminnak nem sikerül a kitűnő bizonyítvány. Lesz 4-ese is, igaz, nem sok, de lesz. 🙁 Andrásom nagyon leeresztett az év végére. Minden évben elfárad így az utolsó hetekre, de mindig sikerültek a hajrák. Most nem. 🙁 Pályaválasztás előtt áll, így nagyon nem kellene egy rossz jegy a bizonyítványban, de sajnos egyelőre úgy néz ki, így is több lesz a 4-es, mint az 5-ös. 🙁 Tudom, hogy lelkileg nagyon nehéz nekik is, hiába próbálunk mindent megtenni, hogy ők minél kevesebbet érezzenek ebből a zűrzavarból, amiben lassan 1 éve élünk. Úgy tűnik, valamit nem jól csinálunk. 🙁 Nekik semmit sem lenne szabad ebből érezni, hiszen egyszer gyerekek az életben! Ezt a terhet nekünk, felnőtteknek kellene teljes egészében cipelnünk! Nem tudom mit tehetnék, hogy őket kevésbé viselje meg ez a tortúra. Talán most a nyáron egy kicsit feltöltődnek. Nagyon bízunk, hogy a július 15-i MRI-n is jó híreket kapunk! Másra nem merek gondolni! Pont az előbb olvastam egy győri 3 éves agydaganatos kisfiúról, akiről gyakorlatilag lemondtak az orvosok. Ez borzasztó! 🙁 Legalább annyira fáj nekem is ez, mint akár a szüleinek, pedig nem ismerem! És ezt csak az értheti, akit csak egyszer is megérintett ennek az életért folytatott harcnak a szele! 🙁
Zalán egyre rosszabbul viseli a meleget! Nálunk a szobában most (mikor kint az időkép szerint 34 fok van) 44 fokon áll a hőmérő. Embertelen! Aludni egyáltalán nem lehet. Még levegőt is nehezen kapunk, akkora a forróság. Zalán egész nap nyűgös, fáradt. Reggel már hányt is. 🙁
Hiába próbáljuk visszahűteni a levegőt. Napközben minden csukva van, a sötétítőket is behúzzuk és éjjel szellőztetünk, de hiába, mert a tetőt egész nap süti a nap és benyomja a meleget. Ma utánajártunk a klímának is, hátha… De nem! Sajnos 200 ezer Ft-ba kerülne. Nagyon jól jönne, de nincs rá pénzünk! Még egy valamire való mobilklímára sem futja, mert iszonyatos összegekbe kerül. 🙁
Közben készülünk Jázmin műtétjére. Tavaly áprilisban “csúszda balesetben” eltörte a karját, amit be is kellett sínezni és a vas még mindig benn van a karjában. Pénteken lesz a műtétje, amikor kioperálják belőle a fémet. Reméljük minden rendben lesz és nem fog belázasodni sem!
Andrásom pedig már nagyon készül, ugyanis az iskolai focicsapattal, bejutottak az országos döntőbe (megyei első helyezettek lettek), ami idén Debrecenben lesz június 19-21. között. Reméljük szép eredményeket fognak ott is elérni!
Nálunk zajlik az élet rendesen, de így szép, ha zajlik. A napokban kicsit magam alatt vagyok, megint elfogott a tehetetlenség. Úgy tűnik, semmi sem úgy jön össze, ahogy én (vagy mi) akarom. Csak egy a lényeg! Zalán gyógyuljon meg! Én nem akarok és nem is fogok róla lemondani! Nem azért küzdök 2013.08.01. óta, hogy feladjam! Mindent megteszek érte, hogy ő meggyógyuljon és szép élete legyen! mert ennek így kell lennie!