2014.07.08.

2014.07.08.

10321023_658291644258444_2351109360934863326_o1 hét múlva újra utazunk. Most még annyira sem vagyunk nyugodtak, mint lenni szoktunk, hiszen most MRI lesz. Félünk tőle. Ahogy halad az idő és még mindig van aktív daganat…
De én személy szerint a múltkor felfedezett ciszta miatt is félek. Remélem nem nőtt! meg az egész miatt! Már éjjel sem kaphat majd enni Zalán, pedig ő híresen végigkajálja általában az éjszakákat. Az infúziót ugyancsak nehezen viseli. Egyik kórházból átballagni a másikba, a vizsgálat előtt nem kap nyugtatót sem, mint műtétkor és nagyon fog sírni. És a szívem szakad meg minden egyes alkalommal. Aztán félek attól, hogy ébredéskor megint gégegörcse lesz, hogy utána nem akarnak majd megint hazaengedni a kórházból, bár úgy tervezzük, hogy megint fenn alszunk Budapesten.
Félek! Sok mindentől. De ha ezen túl leszünk és minden rendben lesz, akkor nagyon fogok örülni! De addig még egy jó időnek el kell telni! És utána 21-én újra utazunk, akkor már műtétre!
A nyaralásról eddig úgy néz ki, le kell mondanunk. Most Zalán az első és most az a 8000ft is nagy pénz nekünk! Sőt! Óriási!
A hétvégén itt volt édesanyám és adott fel lottót. Sajnos csak egy egyese lett, de mivel 4 szelvényen játszott, legalább lehetett a szelvénnyel pályázni számhúzónak. Megpályáztam, hátha bejutunk és bár kicsi az esély akkor is, ha bejutok, de talán lenne esély ha csak egy kicsi is, hogy én/mi nyerjük az 1M Ft-ot. 🙂 Nem is tudom mit csinálnék ennyi pénzzel. 🙂 Mondjuk ötletem lenne, Zalánnak megvenném az összes hiányzó étrend kiegészítőjét hónapokkal előre, hogy utána ne fájjon a fejem!
Zalán amúgy jól van, jön-megy, sőt, néha fut. Valahogy ő nem ér rá semmire, mindig sietni kell. 🙂 Arany maszatkám aztán esik is jókorákat. Már van horzsolás a buciján, a térdecskéjén is. Ennek ellenére egyre bátrabb! Ahogy reggel kinyitja a szemét, már mutat az ablakra és mondja, hogy ki. 🙂 Folyton kinn akar lenni és hintázni, homokozni. Túlságosan önálló akar lenni. Már azt sem engedi meg, hogy megetessük, egyedül akar enni. Legtöbbször sikerül beletalálnia a kanállal a szájába, de persze van, hogy nem. 😀
Így telnek a napjaink. Mindig a következő feladatra készülve! Arra viszont nem lennék képes, hogy lemondjak az életéről!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenkettő + 2 =