2014.07.09.

2014.07.09.

Ez az első olyan postom, amit nem Zalánról kívánok írni!
Bár megfogadtam (már többször is), hogy nem foglalkozom a minket mocskoló, ócsároló emberekkel, de nehéz ezt megtenni!
Tegnapi nap folyamán érkezett ide az oldalra egy hozzászólás (ne keressétek, ki lett moderálva, mert ilyet nem tűrünk!). Nagy vonalakban, a teljesség igénye nélkül arról szólt, hogy ne kunyeráljunk, mikor az adományokat hajfestékre és medencére költjük. Ezt a Facebook oldalunkon meg is válaszoltam, erre itt is csak annyit kívánok reagálni, hogy valószínűleg a gyerekek haját is szőkére festetem a “Buta Szőke” álnév mögé bújó emberke szerint. A medencénk pedig már akkor megvolt, mikor még Zalán betegségéről nem is tudtunk! Erre nem is kívánok több karaktert fecsérelni!
Csak hogy kicsit rávilágítsak a dolog lelki részére… Igen, biztos van olyan, akit az ilyen hidegen hagy. De pont mivel igazságtalan, fáj! Nem kicsit! Az ember a gyerekeinek szeretné megadni a legtöbbet, amit lehet. A szívem szakad bele, mikor a gyerekek ebédkor megkérdezik, hogy miért főzelék van vagy tészta, miért nem hús. Mert bizony ők is megennék. És nem mondhatom azt nekik, hogy azért, mert Zalán betegségére kell a pénz. Mert minden fillérünket elviszi. A végrehajtás alatt lévő számlánkat segítséggel sikerült kinullázni, most viszont ebben a hónapban el kell döntenem, hogy Zalánt viszem a műtétre vagy a lakást fizetem be. És nem azért, mert két kézzel szórjuk a pénzt!
Kedves mocskolódó (szándékosan a kisbetű, mert egy állatot 1000-szer többre becsülök, mint egy hozzád hasonló jellemtelen embert)! Csak hogy tudd! Apa tavaly 3 munkahelyen dolgozott egyszerre, hogy a gyerekeknek meglegyen a medence! Volt, hogy 2-3 napig nem láttuk, mert ment a csirkéshez a (elnézést a ronda megfogalmazásért!) a ganét kiszedni az ólból, majd éjjelre mentőzni, onnét pedig a dokihoz a 40fokba vályogtéglát gyártani! Hát így lett az a medence, ami most annyira böki a csőrödet! Nem loptuk rá a pénzt, apa dolgozott meg érte! Sajnos mióta Zalán beteg lett, már nem tud menni több helyre, hiszen a kezelések miatt így is többször el kell cserélnie a műszakját. Külön köszönet itt apa bajtársainak, akik minden (MINDIG!) segítenek, mert tudják, nem unalmunkban járkálunk Budapestre!
És igen, fáj, mert valószínűleg ez a jellemtelen ember terjeszti is a fantazmagóriáját. Én nem azért kérem, hogy segítsetek anyagilag, mert élményt szeretnék adni a gyerekemnek! Erre majd lesz idő, ha meggyógyul! Mert töretlenül hiszek a gyógyulásában! Hanem azért, hogy el tudjam vinni a kezelésekre, műtétekre, kontrollokra és hogy az étrend kiegészítőit, amire igenis szüksége van, meg tudjam neki adni! De ez már tényleg csak a ti segítségetekkel megy!
Ja és hogy szeretnénk elmenni nyaralni? Kedves mocskolódó! Képzeld el, nem voltunk tavaly sem! Sőt, én voltam Zalánnal Budapesten többször több hétig is. 2 ágyas, klímás szobánk volt! Irigykedsz? Tudod hol? A Tűzoltó utcai gyermekklinika 1B gyerekonkológiai osztályán! Tiszta szívemből kívánom, ha van gyereked, soha ne kerüljön oda és még csak látogatóba se kényszerülj oda menni! Ja igen, el is felejtettem, hogy azt is a szememre hánytad, hogy a gyerekemet kemoterápiának vetettem alá! Így van! Tudod miért?! MERT HA TETSZIK NEKED, HA NEM, NEM MONDOK LE AZ ÉLETÉRŐL! Ha a pokol kénköves lángján kell keresztülmennem ezért a kis emberért, aki most békésen alszik mellettem, hát megteszem érte! És akármelyik gyerekemért! Na most lehet irigykedni! És miközben én odavoltam Zalánnal, a gyerekeim és az édesapjuk itthon próbáltak olyan körülményeket teremteni, hogy Zalánt egyáltalán hazahozhassuk! A 3 éves, a 6 éves és az akkor 13 éves gyerek is megértette! Most mondd, hogy nem érdemlik meg!
Akik támogatnak minket, azoktól elnézést kérek a kirohanásért, mert ez már nagyon érett és nagyon kikívánkozott! Sok minden történt velünk az elmúlt 1 évben. Nagyon sokat változunk mi is és az életünk is. Néha hiányzik a régi életünk, bár már nem emlékszem, hogy milyen volt. Nem voltunk gazdagok, mert bizony 15-e után legtöbbször már csak kenyérre jutott (és volt, hogy már arra sem!), de amíg nem voltak betegek a gyerekek, nem volt gond! Nagyon nehéz volt akkor is, de az akkori életünk így visszagondolva semmiség volt ehhez a földi pokolhoz képest, mikor a gyerekem élete van veszélyben. Nem élményt kérek, nem tengerpartra akarom elvinni a gyerekeket, akik tökéletesen tisztában vannak a helyzet komolyságával, “csak” a Balatonra! Nem 5*-os wellness szállóba készülnénk, csak a mentő szakszervezeti nyaralóba, ahova mindössze 8400Ft-ot kellene befizetni 1 hét gondtalanságért cserébe! Talán Csenge elfelejtené minden nap megkérdezni, hogy ugye nem hal meg? Mert bizony a kisgyerekek is meghalnak. Vagy miért beteg Öcsike? Talán tudnám kárpótolni Andrást a sok bántásért, amit az osztálytársaktól kapott azért, mert beteg az öccse! Mert bizony megkapta egy osztálytársától, hogy ha az ő szüleinek születne ilyen selejtes gyereke, azt hagynák meghalni!
Tényleg olyan nagy dolog ez? Igen! Mert beteg a gyerekem! 🙁 És mert szíven üt minden ilyen kis “mellékzönge”!


7 thoughts on “2014.07.09.

  1. Drága Enikő!
    Én csak azt tudom mondani nektek kitartás és igen is harcolj és vedd fel a kesztyűt mert ennek a pici embernek igen is élni kell!!!Az ilyen had ne mondjam ki milyen emberek pedig menjenek oda ahova kívánom nekik.Én is és szerintem minden más szülő is megtenné ezt a gyermekéért mert egy gyermek ad erőt a mindennapok túléléséhez,És tudom azt ha rájuk nézel,és ők rád mosolyognak arra a fél percre is de minden gondodat elfejelted mert értük kell élni.Muszáj,kell,nagyon kell akarni hogy Zalán meggyógyuljon.

  2. Szia!
    Ha az enyéimről lenne szó, én is mindent meg akarnék tenni értük. Aki pedig mocskol, bizonyára nincs jobb dolga. Nem éri meg az energiát foglalkozni vele. Kitartást kívánok. A leírtak alapján szépen javul Zalán, remélem jövő ilyenkorra a műtétre járás már csak rossz emlék marad.
    Isten áldjon benneteket!
    Cs

  3. Én szavakat sem találok,hogy lehet ilyen szemét ember,aki gyalázkodik mások szenvedésén. Ha már segíteni nem tud,és nem is akar,legalább ne írjon negatív véleményt. Hallgasson !! Lépjen tovább,és hagyja azokra akik jóérzésből olvassák,és legalább jó kívánságokat írnak,és nem szemétségeket.Szívből kívánom a kicsi fiú gyógyulását, és kitartást a szülőknek.Üdvözlettel.

  4. Kedves Zalán és családja.
    Kívánom ,hogy a sors hozzon nektek egészséget ,boldogságot gyógyulást.
    Sírva olvastam végig a cikkedet,sajnos vannak ilyen félkegyelmű emberek akik megkeserítik az ember életét.
    Átéltem én is 27 éve,sajnos csak a fájdalom maradt,
    Soha ne adjátok fel ,mindég tartsatok össze annak ellenére is mikor ilyen emberek leveleit olvassátok.
    Szívem minden szeretetével kívánok nektek erőt és kitartást és a pici Zalán gyógyulását.Üdvözlettel.Maya

  5. Kedves Enikő !
    Ezeket a sorokat könnyezve olvastam !Nagyon elszomorít ,hogy ilyen emberek vannak és még hangot is adnak az embertelenségüknek !
    Teljesen lesújtott .hogy az Andrást ilyen támadások érik az iskolába !!!Én ezt fel sem tudom fogni !
    Rendszeresen nyomon követem az írásaidat és én csak azt tudom mondani ,hogy hasonlóan cselekednék mint Te ,ha ezt mérné rám a sors.Azt tudom mondani ,ne foglalkozz az ilyen emberekkel ,de tudom lelkileg az embert nagyon megviselik az ilyen gyalázkodások !
    Kívánok Nektek sok erőt és gyógyulást a kis Tündérnek !A többi gyermeknek is nagyon jó egészséget !
    Szeretettel :Ilona

  6. Lelketlen emberek mindig voltak és lesznek is. Soha ne törődjenek velük! Esküszöm, soha senkinek nem kívántam és kívánok rosszat, most sem teszem, de mindenki megkapja a maga fricskáját az élettől.
    Szívből kívánom, hogy ez a drága kicsi fiú minél előbb meggyógyuljon!
    Önöknek pedig csak egy múló, rossz álom legyen a jelen.
    Soha ne adják fel!!!!!!!!!!!!!!!!
    Simogassák meg helyettem a kis Zalán buksiját <3 !
    Szeretettel és tisztelettel üdvözlöm Önöket: Lívia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

18 − hat =