A tegnapi nappal kapcsolatban újat írni nem tudok, inkább kicsit összegezném az elmúlt 3 nap és úgy általában minden napunk történéseit.

Zalánnal nagy utat jártunk be és a tegnapi nap ismét egy mérföldkő az életünkben, hiszen ez volt az első alkalom a majdnem 13 hónap alatt, hogy már “csak” az egyik szeméhez kellett hozzányúlni. Nagyon nehéz nekünk! Minden téren! Az utunk vége még a távolba vész, nagyon hosszú, de egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Egy örömteli mérföldkőhöz!

Ez a csöpp kis ember sok mindent tanított nekünk. Talán olyat is, amiről régen nem is gondoltuk, hogy képesek vagyunk rá. Példát mutat nekünk szeretetből, ragaszkodásból. Összetartja a családot és szeret! Mi pedig már azon kapjuk magunkat, hogy nem csak egyszerűen szeretjük, hanem rajongunk érte!

Nagyon nehéz ilyenkor lelkileg, mikor a többi gyerektől elválva kell eltöltenünk ezeket a napokat. Biztos, hogy lelkileg könnyebb lenne, ha akkor, ott ők is velünk lennének. Vagy legalább is a gondolatainkat elterelnék. De nem lehet, és tulajdonképpen ez velünk szemben is helyes, mégis nagyon rossz! Akárhogy is, ebben a 3 napban Zalánról szól az életünk még akkor is, ha mellette másik 3 gyereket is nevelünk. Szegényekre olyankor nincs erőnk. És bizony nem telik el olyankor egy nap sem, hogy valamelyik gyerkőc ne hívna fel sírva, hogy hiányzunk, menjük haza. De nem lehet még akkor sem, ha közben a szívünk szakad meg érte!

Zalán pedig a maga kis módján küzd! Ő is velünk akar maradni! Mi pedig nem engedjük. 1 éve változott meg az éltünk. Nem szép lassan, hanem egyik pillanatról a másikra. Egy beteg (akkor még) baba szülei lettünk. Akkor, mikor apa a munka után hazaért és csak sírni tudtunk a tehetetlenségtől és a fájdalomtól, eldöntöttük, hogy az életünk mostantól Zalánról fog szólni. Lehet minket mindenfélével vádolni! Hogy felelőtlenül hoztunk a világra 4 gyereket. De én úgy gondolom, egy gyerek igazából soha nem jön jókor. Az ember vagy tanul, vagy dolgozni kezd és karriert épít, vagy lakást vesz/épít, hitelt törleszt… A gyerek akkor jön jókor, mikor ő szülőt választ magának. Zalán minket választott, amiért soha nem lehetünk elég hálásak neki. Ő nekünk akart megszületni. Hogy miért? Azt hiszem, ezt csak Isten tudja. De ha Isten Őt küldte hozzánk, annak oka volt! Mi ezt elfogadjuk!

Sok fájdalom ért minket az elmúlt több, mint 1 évben. Sokszor láttuk kilátástalannak a helyzetet és szerintem lassan már nyugodtan mondhatom, hogy bizonyos okok miatt ez lassan állandósulni látszik. De küzdünk! És amíg kapunk segítséget, addig Zalánnak minden esélye megvan a gyógyulásra! Nem rajtunk fog múlni! Én/mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy majd egyszer… sokára… de elengedhessük a kezét és hogy majd egyszer… sokára… ha öregek leszünk, ő fogja meg a mi kezünket és segítsen nekünk azzal a szeretettel, ahogy mi most szeretjük! Most ezért élünk!

Igen, van másik 3 gyerekünk, András, Jázmin és Csenge. Ők is minket választottak szüleiknek és hiába gyerekek és sok szeretetre van szükségük, ők is támogatnak minket a küzdelemben. Ha csak azzal is, hogy rosszalkodnak, de legalább elterelik a gondolatainkat! Ők is a mi gyerekeink! Sőt, ha Zalán nem lenne beteg, még nyugodtan meg merném kockáztatni, hogy akár egy óvodát is szívesen felnevelnénk. 🙂

Mikor ma hazaértünk, Csenge futott elénk és kapaszkodott a nyakamba, puszilgatott és mondta, mennyire hiányoztunk. Elfáradtunk lelkileg a 3 nap alatt, de ezek olyan pillanatok, ami minden fáradságot megér. Jó lenne, ha lehetőségünk lenne ilyenkor 1-2 napot együtt tölteni, amikor csak egymásra figyelhetünk, de nem megy, hiszen holnaptól apa újra dolgozni megy, jövő hét elejéig megint csak aludni jár haza. Ő nem mondhat fel, hogy több időt lehessen velünk, mert akkor még ez a kis kevéske fizetés is kiesik és akkor mi lesz? Igen, elismerem, folyamatosak az anyagi gondjaink, de igyekszünk a legjobban beosztani azt a kevést is, ami van. Az első Zalán, a második a lakhatásunk. Ha nem marad ennivalóra, akkor ez van. Új ruha, játék? Nagyon jó lenne, de vannak korlátaink és első Zalán! Mert neki el kell jutni a műtétekre, a kezelésekre, a kontrollokra. Mert neki meg kell venni az étrend kiegészítőket és vitaminokat. Ha tetszik ez egyeseknek, ha nem! Igen, olvastam én is a gyógyszermaffiáról, a kemoterápia mellékhatásairól és mindenről, amivel szédítik a jónépet! Én ezekben nem hiszek! Azokban hiszek, amiket tapasztalok, hogy segít és a gyógyulásban! Hogy ez milyen áron fog megvalósulni? Nem tudom, nem is érdekel, de Zalán meg fog gyógyulni!

Kérdezték a Facebook-on többen, hogy melyik gyerkőc mivel szeret játszani, ruhák, stb… Röviden most ezt írnám le:

András 14 éves. Igazi kamasz a szó jó értelmében. Nem lázad (pontosabban egészséges határokon belül). Nagyon szeret olvasni. Kedvence a történelem, a 2. világháború összes apró hadmozdulatáról többórás előadást tud tartani. Nagyon szereti a számítástechnikát, szíve egy igazi számítógépért remeg. Ez irányban is szeretne továbbtanulni. (Esetleg még a közgazdaságtan került szóba nála.) A fociért is rajong, kedvenc csapata értelemszerűen a Győri ETO, külföldi csapatok közül pedig a Real Madrid. Mindkét csapat relikviáit gyűjti. A helyi focicsapatban focizik is. Tavaly az iskolai csapattal megyei 1. helyezettek lettek. 🙂 Ruhából 170-es, cipőből 43-as méretűt hord.

Jázmin 7 éves. Igazi csajos kislány. Mindene a rózsaszín ruha, a magasszárú rózsaszín (max. lila) cipő. Sajátos ízlése van, nadrágokból javarészt legging-et hord, a farmert ki nem állhatja. 😀 Imádja a csajos táskákat. Hajgumikra és titkos naplóra, pénzesős Monopolyra fáj a szíve (legalább is a Jézuskától ezt kér.) 134-es ruhát és 32-33-as cipőt hord.

Csenge lassan 5 éves lesz. Ő is igazi csaj. A rózsaszín ruhákért rajong. Cipőből valahogy sosem találjuk el az ízlését, így abból állandó hiszti van. Szereti a készségfejlesztő játékokat, de a legjobban Zalán és Jázmin játékait. 😀 104-es ruhát és 26-os cipőt hord. Sajnos ő is legging mániás. 😀

Zalán pedig Zalán. A busz, traktor, mentőautó nagy szerelmese. (És természetesen anyáé!!!) Imád takarítani. A seprű, lapát, felmosó folyamatosan a keze ügyében van. 🙂 Nagyon tetszett neki a kórházi játékkonyha is, órákig elvolt a “főzőcskézéssel”. Szeret kirakózni (pl. habtapi, nagy darabos összeillesztők), zenére táncikálni. 🙂 A kutyák még mindig viszik a pálmát nála. Mérete érdekes, mert a kínais ruhából 92-est, a H&M-es ruhából 86-ost hord. 🙂 Cipője 22-es, de ez még mindig kemény dió, mert magas a lábfeje, így leginkább a tépőzárasokat tudjuk feladni rá, de a tépőzár mindig hamar tönkremegy.

Nagyon szépen szeretném mindenkinek megköszönni, aki tegnap velünk volt lelkileg, támogatott minket, imádkozott értünk! Köszönjük a finom ételeket, amiket kaptunk és nagyon jó volt, hogy Zalán normális ételt tudott enni, mikor már kaphatott! Köszönjük a sok támogatást lelkileg, nagyon jól jött! Köszönjük, hogy velünk vagytok és megkönnyítitek a küzdelmünket!