2015.01.05. Az első kontroll

2015.01.05. Az első kontroll

A szokásosnál is korábban keltünk és indultunk, mert nem tudtuk, milyen útviszonyok vannak. Még 30km-t sem mentünk és Győrig sem jutottunk el, máris belefutottunk az első balesetbe és kerülőutat kellett keresnünk. 🙁 Nemhiába, nagyon le voltak fagyva az utak, csak úgy csillogott a reflektor fényében. Így aztán mi is csak lassan, óvatosan mertünk menni.

Az autópálya már nem volt annyira fagyos, így ott már gyorsabban tudtunk haladni. Mivel az M0-t fizetőssé tették, így számítottunk rá, hogy azon az úton, ahol haladni szoktunk valószínűleg nagy lesz a forgalom, így másik útvonalat választottunk. A Rákóczi híd helyett most a Petőfi hidat választottuk. Itt is volt torlódás, de korántsem akkora, mint az Egér úton. Így majdnem pontosan 8 órára már a kórházban voltunk. Kivételesen a bejelentkezés is gyorsan megvolt. 🙂 Mikor mentem fel az osztályra és megláttam a kedvenc altató orvos doktorbácsinkat, már kezdtem megnyugodni. Tudtam, hogy ha ki is kell adnom Zalánt a kezemből, de olyan emberrel lesz, aki vigyáz rá, hiszen 1 alkalmat leszámítva mindig ez a doktorbácsi húzta ki a kisembert a gégegörcsökből. 🙁 Már régi ismerősként üdvözölte Zalánt és gyorsan túl is estünk a formaságokon. 🙂 Kicsit csodálkozott a doktorbácsi is, hogy a szokásos 2 papír helyett már csak egyet kellett aláírni és akkor látta, hogy mi már csak kontrollra jöttünk. 🙂 Így a mélyaltatás helyett Zalán már csak maszkos narkózist kapott. Gyorsan haladtunk, bár a 3 kör szemcseppentést Zalán továbbra sem viseli jól, mindig hangosan tiltakozik és nagyon sír. 🙁 Mi voltunk a harmadikok a műtőben. Persze Zalán nagyon sírt az elváláskor, hiszen most nyugtatót sem kapott, mint altatás előtt. Ilyenkor a legrosszabb talán! 🙁 Mikor az ember kiadja a kezéből és még sokáig hallja sírni. Nem lehet odamenni és megvigasztalni, semmit sem lehet tenni. 🙁 Talán ez a legnehezebb része az egész napnak.

De nem telt el sok idő, talán mindösszesen 15 perc volt, amit Zalán benn töltött a műtőben. Aludt mikor kihozták és még utána is szundizott egyet a karomban. Addig apa felhívta az onkológiát, hogy nem tudna-e minket fogadni az onkológus doktor néni, hogy ne kelljen újra megtenni ezt a hosszú utat. Szerencsékre beleegyezett, így mikor felébredt Zalán és kicsit iszogatott, már mentünk is a Tűzoltóba úgy, hogy ígértük, majd visszamegyünk.

Itt viszont hosszú várakozás következett, hiszen előbb vizit volt, majd elment a doktornéni. 11 óra körül apa visszament a szemklinikára, hiszen semmit sem tudtunk még arról, mi történt a műtőben, illetve ugye a papírok is ott voltak még. Ott is várnia kellett, de végül is megkapta a papírokat, hogy minden rendben van. 🙂 Új daganat nincs és a régiek is inaktívak! <3 Nagyon ügyes ez a nagyfiú! 🙂

Mi pedig még mindig ott vártunk a Tűzoltóban. 10-kor érkeztünk oda és 1 órakor még nem voltunk túl a kontrollon. Közben szegénytől vért is vettek a kis kézfejéből, ekkor nagyon sírt. Sőt, utána még kb. fél órán keresztül vigasztaltuk, de még mindig hüppögött angyalkám! Éhes is volt, így apa futott szendvicsért a büfébe. Hát mit ne mondjak, még enyhén szólva is horror áron adják. 1 zsemle, benne egy szelet felvágott és 400Ft! Zalán pedig kettőt is megevett! Mivel a sántítás újra előjött és úgy láttam Zalán furcsán pakolgatja a lábát járás közben, arra jutottam, hogy valószínűleg kinőtte a cipőjét. Így hogy időt nyerjünk, gyorsan átfutottam a Corvin Plázába cipőt venni neki. Szerencsére kaptam egyet és pont egy szem 23-as volt. 🙂 De hát hogy kívánhattam volna ettől a hős kisembertől, hogy egy egész napot csináljon végig kicsi cipőben. Közben Csengének szerettem volna Jégvarázsos plüsst kapni, de nem volt. Pedig annyira szeretett volna egy olyan hóembert. 🙁 Mondjuk jobb is, mert a sima plüssök is olyan árban voltak a játékboltban, hogy mi azt most biztos nem engedhettük volna meg magunknak.

Mire ott végeztem, apa már hívott is, hogy végeztek, az autónál találkozunk. 🙂 Sietnünk kellett haza, hiszen a srác, aki vitt minket éjszakára ment. Persze amint kiértünk az autópályára, nekiállt sűrűn havazni, így újra csak araszolva tudtunk haladni. 🙁 4 óra is elmúlt, mire hazaértünk. Nagyon fáradtak voltunk, de örültünk a jó híreknek. Pontosabban annak, hogy nincsenek rossz hírek! 🙂 Jó úton haladunk és csak bízni tudunk, hogy ez továbbra is így marad, hiszen így is olyan sokan mennek el a kis beteg sorstársak közül. Ma is angyallá lett egy kis sorstárs és ez ilyenkor minket is megvisel. 🙁

Legközelebb február 9-án kell mennünk kontrollra és onkológiára is. Reménykedünk és imádkozunk továbbra is! Kérlek, ti is tegyetek így! Köszönjük szépen!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

2 − 1 =