Jelen pillanatban nagyobb fejtörést okoznak az életünk kisebb-nagyobb gondjainak megoldása, mint Zalán betegsége. A folyamatosan tönkremenő háztartási gépek és a többi tesó betegsége… 🙁

Ehhez persze akarva-akaratlan hozzáadódik Zalán betegségének sztressze, hiszen ez minden napunkat, percünket, pillanatunkat kitölti. Hiába nincs most aktív daganat, a tudat, hogy nagy esély van a betegség újbóli támadására, mert a kisember még a legveszélyesebb korban van, kiirthatatlan féregként rágja bele magát az ember lelkébe és minden apró és bagatell dolgot képes felnagyítani, ezáltal félelmetessé és riasztóvá tenni a mindennapokat. Egy apró fejfájásnál már az ember agydaganatra asszociál, vagy ha netán kicsit is véreres Zalán szeme pl. mert rosszul aludt éjjel, akkor a betegség kiújulásától tartunk.

Hiába vagyunk nagy család, ahol mindig meg lehet beszélni valakivel a problémákat, ez olyan dolog, amiről egymás között, még apával kettesben sem beszélünk meg. Egyszerűen talán azért, mert amiről nem beszélünk, az nincs! Persze az ember belülről őrlődik és a mindennapok okozta apró bosszúságok is nagyobbnak látszanak tőle. Egy tönkremenőben lévő mikróból óriási veszekedés tud kikerekedni, hiszen kinek a hibája, ha már nem melegít megfelelően… És ugye a tudat, hogy most nem tudjuk pótolni… Ugyan így vagyunk még mindig a bojlerrel is. Főleg télen macerás gázon melegíteni a vizet és ugye nem is vagyunk kevesen. A bojlerből pedig csak max. 2 ember tud megfürdeni, de az is csak akkor, ha napközben nem mosogatunk melegvízben. No és nagyon szűkös így is!

Szóval ezek olyan apró dolgok, amik bár tényleg más számára apróságok, nekünk a sok mással együtt megoldhatatlan problémák, amik újabb és újabb rossz napokat szereznek.

András sajnos tegnap beteg lett. Fejfájás, hasfájás, szédülés. Körülöttünk pedig mindenki influenzás. Zalánt tömjük vitaminnal, éppen ma rendeltem egy újabb hatalmas adagot, és csak bízunk benne, hogy sikerül megúszni. Amúgy szerencsére nagyon jól van és ő maga kéri minden nap a vitaminjait. Sőt! Képes sírni is, ha nem kap repetát belőle (márpedig nem kap!). 😀 Tündéri kis legény! Már mindent mond, igaz néhány szót csak a saját nyelvén. A lámpa pl. pámpa, Az autó pedig brümmbrüm. 🙂 A lóra azt mondja, hogy haha (nyihaha). 😀 Minden nap kitalál valami csibészséget. Imádnivaló! Nagyon szeret szerelni, így csak remélem, hogy a falon ejtett lyukat amit apa már kijavított, nem fúrja ki újra. 🙂 Mostanában nagyon feszegeti a határokat és ha valamit nem engedek, sírásban tör ki. 🙂 De hát mindent neki se lehet! Igaz, neki mindent lehet, de azért a testi épsége az első.

Sajnos apa még mindig látástól vakulásig dolgozik, így jóformán mindig egyedül vagyok a gyerekekkel. Este mikor hazaér, már csak a vacsora és a fürdés van hátra és már alszunk is. Így minden egyes együtt töltött napnak örülünk. Sajnos ebből viszont nagyon kevés van, hiszen ha apa itthon van, akkor én vezetni megyek. Szerencsére már nem sok van hátra! Hiszek benne, hogy ha meglesz a jogosítvány is, valahogy kicsit könnyebb lesz sok dolog, pl. gyerekorvoshoz eljutni vagy gyógyszerért, de könnyebb lesz kirándulni is elmenni és ezáltal Zalán is több élményhez jut, jobban tud gyógyulni. 🙂  Ennek érdekében mindent bevetünk! Alig várjuk már a tavaszt, hogy újra bevethessük a kertet és újra vegyszermentes, bio zöldségeket tudjunk Zalánnak biztosítani. Sajnos felénk még nem lehet magokat kapni, pedig lassan el kellene vetni a palántáknak valókat. Mert a célunk ugyanaz, immár lassan 1,5 éve, a teljes gyógyulás!