2015.01.13.
Nagyon összekuszálódtak a napjaink. Erre a hétre úgy érzem túl sok minden jut. Az előkészületek a temetésre, majd maga a temetés, Andrásnak felvételi… Leginkább úgy érzem, most csak sodródni tudunk az árral! Még szerencse, hogy ezen a héten nem kell Budapestre mennünk!
Zalán igazi örökmozgó ördögfióka lett, aki minden egyes pillanatban valami galádságon töri a fejét és így próbálgatja a türelmünk határait. Vagy a virágföldet rámolja ki a virágok alól, vagy a lányok gyöngyeit szórja szerteszét! Egy pillanat nyugalom nincs vele mostanában. 🙂 Annyi élet szorult bele ebbe a csöpp kis testbe, hogy azt szavakkal le sem lehet írni! Viszont nagyon szeret “olvasni” is. Néha elcsenjük Csenge Bogyó és Babóca könyvét és addig ül nyugodtan az ölemben, míg az egészet el nem olvasom neki. Mostanában kedvenc játéka a szekrényben ücsörgés. 🙂 Persze Csenge minden marhaságban benne van, így mindig talál magának társat. A két gyerek együtt pedig még nagyobb galibát képes csinálni. Ma pl. sikerült a padlót felwaxolniuk pudinggal. 😀 Bosszantó, hiszen előtte mostam fel és fertőtlenítettem, de így utólag már csak mosolygok rajta. Mit is tehetnék, hiszen mióta ezzel a szörnnyel küzdünk, Zalánnak minden meg van engedve. Ezt már az elején elhatároztuk és tartjuk is magunkat ehhez. Persze a józan ész határain belül. De ilyen kis csínytevések még azt hiszem beleférnek.
Amúgy is egy őrület az életünk, azt hiszem. Sorra mennek el a kisgyerekek és minden egyes ilyen eset borzasztóan megvisel, hiszen még belegondolni is rossz, de akár az én gyerekem is lehetne! Tudatosan tartom távol magamtól ezeket a gondolatokat, mégis sokszor előóvakodnak a tudatom legmélyéből.
Zalán tegnap este nagyon kereste dédit és apa mondta neki, hogy dédi már fenn ül az angyalok között és ha az égre nézünk, akkor láthatjuk, hiszen ott van ő is, övé a legfényesebb csillag. Persze ő ezt még nem értette és sírt érte. 🙁 A lányokat is megviseli a dolog, de főleg Jázmin viseli nehezen. De talán az idő… Ha nem is gyógyít be minden sebet, de kevésbé fog fájni! Igazságtalan az élet, hiszen egy olyan dologba halt bele, amibe nem szoktak belehalni az emberek. Persze családon belül is elég feszült most a hangulat főként ezért…
Zalánt nem fogom kivinni a temetőbe, anyu fog rá vigyázni. Mostanában ő is gyakrabban van nálunk és rá talán rá lehet bízni Zalánt. A körülötte zajló dolgok is nagy fejtörést okoznak most nekünk, hiszen a jövő hónapban kap utoljára magasabb összegű özvegyi nyugdíjat és utána már nem tudni mi lesz! Egyedül ugyanis nem fogja tudni fenntartani a lakást, eladni viszont a jelen körülmények között lehetetlen! 4. emeleti, távhős, panel, lift nélküli házban… Megoldást keresünk folyamatosan de egyelőre nem látunk más megoldást, mint hogy hozzánk költözzön, ha minden kötél szakad. Persze ez sem egyszerű… De hát mi is lenne az az életben?
Főleg mikor van 2 díszpinty az ember életében, akik valami láthatatlan oknál fogva próbálják megkeseríteni az életünket folyamatosan fantazmagóriákat gyártva és üzengetve ide a blogra! Üzenem, nem fog sikerülni!
“Kedves” titok! Most, hogy már kitiltottalak Zalán Facebook oldaláról a folyamatos rágalmazásaid miatt, jó lenne, ha a fejedhez kapnál! Sajnálom, hogy lelketlenül felemlegeted nekem, hogy délután 3 órakor veszek egy 400ft-os szendvicset a 7 éves lányomnak, aki hajnali 5 órától fogva nem evett és már sírt, mert fájt a hasa az éhségtől. Nagyszerű anya lehetsz, ha te ezt nem tennéd meg!!! Tudod, inkább magamnak nem veszek meg semmit, még egy kiflit sem (ahogy így is volt), de a gyereknek adok enni! Tőle nem sajnálok semmit. És akkor is megtennem volna ugyanezt, ha a szendvics nem 400, hanem 1000Ft-ba került volna. Te sajnálod az én gyerekemtől a kaját, mert nektek karácsonykor sem volt mit ennetek? Nagyon sajnálom, de úgy gondolom, hogy ahogy előttünk, úgy előtted is áll a lehetőség, hogy segítséget kérj! Én ki mertem állni a nyilvánosság elé még úgy is, hogy annyira szégyelltem magam, hogy utána 2 napig utcára se mertem menni. Nem vagyok büszke rá! De ez szükséges rossz volt.
Zavar, hogy vezetni járok? Szerinted én csak erre vágytam? Hidd el, sokkal könnyebb lenne az életem, ha más cipelné a seggemet minden egyes alkalommal mikor mennünk kell. De nem tehetem meg, hiszen még hosszú éveken keresztül kell járnunk és bizony ez nem úgy van, hogy akkor megyünk, mikor nekünk jó, mikor van szabad fuvaros! Sajnos bármikor bekövetkezhet, hogy sürgősen kell mennünk. No, akkor mi van?
Tudom, a te véleményed szerint van vonat, busz! Persze, egy altatott gyereket ki kell tenni egy fárasztó vonatozásnak altatás után és az is teljesen jó, hogy ha mondjuk 4-kor indulnánk Budapestről, akkor lenne 9-10 óra, mire hazaérnénk. Persze úgy, hogy vonattal 4 órakor el kellene indulnunk itthonról, hogy 8-ra (talán) beérjünk a kórházba. És akkor a fertőzésveszélyről ne is beszéljük és arról sem, hogy Zalán pont a fertőzésveszély miatt nem utaztatható tömegközlekedéssel. Végül is igazad van, neki “csak” az életébe kerülhet! A betegszállítóval kapcsolatos tapasztalataimat pedig valahol a 2013. szeptemberi postjaim egyikében újra elolvashatod!
Hogy milliókat kaptunk karácsony előtt? 😀 Ezen már csak nevetni tudok! Kérlek gyere és mutasd meg, hogy hol van! Igen, 2-3 hónapra fellélegezhettünk, mert meg tudtuk venni Zalánnak amit meg kellett. Ezt irigyled tőlünk? Gyere, nagyon szívesen átadom az összeset! De kérlek, vidd magaddal Zalán betegségét is!
A másik díszpéldánynak pedig csak annyit üzenek:
Jobb lenne ha a kisfiad majd a történelemkönyvben találkozna Szulejmán nevével és nem a tévésorozaton nőne fel! Jaj, ne haragudj, értem én, akkor foglalkozni kellene vele és nem lehetne annyit az interneten lógni, kitalálni emberekről mindenféle mocskos rágalmakat és telefröcsögni vele mindent… Lehet, akkor nem szedné ki az adománynak átadott ruhák közül az éppen neki tetszőt, mert tudná, hogy valakinek nagyobb szüksége lenne rá…
Tudod, mert tudod! Az én lányom még csak 5 éves de a minap is mondta, hogy a kinőtt ruháját majd odaadja Rebinek (szegényem nem tudja, hogy már nem vagyunk jóban Rebi anyukájával, mert…) akinek régen is adtuk. És tudod én nem megjátszom a jótékony angyalt, miközben átverem mindenkinek a fejét, hanem a kevésből is segítek! Ahogy karácsony előtt is tettem, tettük. Több zsák ruhát és játékot kapott tőlünk a családsegítő! Lehet ezt irigyled? Azt hiszem ezt van miért!
Elnézést kérek mindenkitől, az kikívánkozott belőlem! Mindig megfogadom, hogy nem reagálok az ilyen rágalmakra és az esetek 99%-ban már el sem olvasom csak spam-nek jelölöm. De sokszor jár az eszemben, hogy az ilyen rossz szándékú, energiavámpír emberek miért nem irigylik a betegséget is? Az aggodalmat, a félelmet, a titokban elejtett könnyeket, egyáltalán az őrületet, amiben élünk? Hogy naponta többször fertőtlenítünk, nehogy Zalán megbetegedjen, mert ne adj Isten nem tudunk elmenni egy műtétre, kontrollra és nem fedezik fel időben a kiújuló vagy új daganatot… Azt hiszik sokan, hogy vége, nincs már aktív daganat és ennyi, Zalán meggyógyult. Ez nem így van! Továbbra is ugyanúgy kell mennünk, ugyanúgy elaltatják, ugyanúgy végig kell csinálni a szemcseppentés, amit nehezen visel, az elválást, mikor idegenekre bízzuk a legféltettebb kincsünket. Az aggódást a műtő előtt, ökölnyi gyomorral, hogy vajon nem úgy jön-e ki a doktornő, hogy visszatért a betegség. Hogy a családi kassza jó 3/4-e a különböző szerekre megy el, mert hiszünk benne, hogy segítik ezt a kis embert a küzdelemben és ezért feláldozunk mindent. Hiába nem tehetnénk különbséget a gyerekek között, kénytelenek vagyunk tenni. Volt, hogy lyukas cipőben ment a két nagy iskolába (sőt, apa is dolgozni a locsogó esőben/hóban) egyszerűen azért, mert Zalán útjára kellett a pénz. Ezt miért nem irigyli a sok okos ember, aki tudja, hogy milliókat rejtegetünk a bankszámlánkon?
Ha így lenne, nem penészesedne meg a kaja a hűtőben, mert az ajtón ami a szigetelést adja le van szakadva és nem úgy melegítenénk fürdéshez a vizet! És akkor lenne otthonunk, nem nagy, nem kacsalábon forgó. De míg ez nincs (pedig “csak” 2 millióra lenne szükség) addig csak álmodunk róla. Álmodjuk a jövőt, hogy Zalán egyszer egészséges gyerek lesz, akit nem kell elzárni a többiektől, hogy vígan játszhat velük. Hogy boldog felnőtt lesz… Mert álmodni jó! És az az igazán szegény ember, aki már álmodni sem mer! És hiszünk benne, hogy az álmok egyszer valóra válnak! <3
9 thoughts on “2015.01.13.”
minden sorával egyetértek!!!aki kéri az adományokat,vigye a betegséget is!és valóban sok 400 a szendvicsért,de ugyanezt tettem volna!!!!Kitartás!!!!!
Köszönöm szépen a megerősítést!
Kívánom, hogy továbbra se veszítsd el a hited. Maradj erős minden rendben lesz, mert ha hisztek benne, hogy jobb lesz, akkor sikerül elérni céljaitokat. Remélem majd egyszer arról is olvashatok, hogy Zalán teljesen egészséges és már nem kell többet idegeskednetek.
Ezekkel a rosszakarókkal meg próbálj meg minél kevesebbet foglalkozni, minden ilyen fölösleges rosszat zárj ki az életetekből. Ők csak azért üzengetnek Neked, vagy akárhová, hogy direkt megbántsanak. Nem is gondolnak bele, hogy mennyi keserűséget okoznak ezzel. Neked nemcsak pénzbeni támogatásra, hanem lelki megerősítésre is szükséged/szükségetek van. Egy jó szó, az hogy, sokan drukkolnak nektek remélem valamelyest könnyít a helyzeteteken.
Minden jót kívánok Nektek!
Puszi:
Niki Siófokról.
Köszönöm!
Atyaég… Mekkora tuskók vannak!!! Kitartás Enikő! Egyébként kifejezetten sajnálom, hogy véletlenül nem hozod nyilvánosságra az illető nevét. Ha ennyit ócsárolnak, akkor ez igazán nem lenne túlkapás a részedről… Csak EGY embert kellene, hogy Magyarországon is elkaszáljanak online rágalmazásért, és akkor rögtön megtanulná a sok hülye a különbséget a szólásszabadság meg az arctalan gyalázkodás között.
Kedves Anyuka! Nagyon helyes, hogy kiírta magából a mérget, keserűséget, amit elvtelen emberektől kap! Van éppen elég aggódni való, meg odafigyelés, nem hiányzik, hogy még miattuk is fájjon a feje. Négy gyerekkel egyébként is rengeteget kell foglalkozni, Zalán meg biztos hatványozza a tennivalókat. Az jó, nagyon jó, hogy tesz-vesz, barkácsol, mert NEM BETEG!!! A teljes gyógyulásig, mint írja még sok az idő. Sajnos, de a hitük és az álmaik és ami a legfontosabb a tetteikkel igenis el fogják érni, hogy Zalán, egy gyerek lesz a sok közül. Ép, egészséges, huncut, rossz, ahogy ennek lenni kell. Szorítok, hogy a jogosítvány is sikerüljön, akkor a kontrollokra is egyszerübb lesz eljutni és kimozdulni a gyerekekkel és kirándulni. Nagyon jó lesz!!! Ha nehéz az acsarkodók miatt, gondoljon a segítő, megértő, bátorító emberekre és nyugodtan írja ki magából a dühöt és fajdalmat! Kívánom, hogy a mostani nehéz napjaik szépen csendben rendeződjenek!!! 🙂 🙂 🙂 🙂
Köszönöm!
Én csak annyit írok Neked Enci, és ebben minden benne van: KITARTÁS !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! <3
Köszönöm!