Húsvét vasárnapra ébredve egy szomorú hír fogadott. Ismét egy angyalkával lett több az égi játszótéren. 🙁 Egy olyan hős ment el, aki sokat küzdött, de most Isten maga mellé szólította.
Édesanyja szavait olvasva maximálisan igazat adok neki. Ezt csak az értheti teljesen,  aki érintett. Borzasztó! 🙁
Én is, mint sok sorstárs hozzátartozója minket, nyomon követem, lesem, várom a híreket egy-egy kisgyerekről. Talán így próbálunk erőt gyűjteni, ha látom, másnak sikerül! Akkor talán nekünk is sikerülni fog! Azonban mikor elmegy egy kis hős, az sokkal mélyebben érint, mint egy átlagembert. Nehéz együtt élni ezzel a lehetőséggel! 🙁
Több út közül választhatunk, mikor a betegség kiderül. Vagy hagyjuk magunkat sodorni az árral, lesz ami lesz, lemondunk előre elkönyvelve a veszteséget vagy felvesszük a kesztyűt és küzdünk körömszakadtáig. Mi ezt az utat választottunk. Nem a legkönnyebb lehetőség, de próbáljuk így kisebbíteni a lelkünkre nehezedő súlyt. Azt hiszem nem sok édesanya vagy édesapa választana más utat.
Igen, fáj a lemondás. De ez még mindig nem az a fájdalom,  mintha búcsúznunk kellene Zalántól.
Sokan vannak, akik éveken át küzdenek. Nem ritka az 5-8 év küzdelem sem és végül elveszítik a harcot. Nem is a betegséggel nehéz együttélni, hanem a tudattal és a lehetőséggel. Hogy tudod, bármikor rosszra fordulhat, hogy nem tudod mi lesz a vége!
Mégis azt hiszem, nem volt választásunk. Mi mindent Zalán gyógyulására tettünk fel és ezután is így lesz! Persze,  más lenne a helyzet, ha egyke lenne, de nem az! Én nem bánom, mert a tesók hatalmas szeretetet adnak neki. Jázmin anyáskodik felette, Csengének igazi kis játszópajtása. András óvja minden lépését, mintha egy törékeny kis porcelánbaba lenne. Pedig igazán hajmeresztő dolgokra képes! 😀
Sokszor csal mosolyt az arcunkra egy-egy elejtett mondatával, mert zöldségeket beszélni kiválóan tud. 🙂 Sokszor nevetünk vicces mozdulatain. Hát van más választásunk? Nincs! Küzdünk, ha nehéz is! Az elválás még nehezebb lenne akkor is, ha tudnánk, minden tőlünk telhetőt megtettünk. Nem! Nekünk ennél is többet kell tennünk!
Zalánnak külön világot kell építeni. Olyan világot, ami nem gátolja, de védi! A szeretetünk az ő kerítése, a gondoskodásunk pedig a betegség gátja! Én így szeretném látni, ebben szeretnék hinni!
Sajnos nagyon anyagias felfogással áldott meg az ég. Nehezen tudok elvonatkoztatni az egész világot behálózó értékmérő eszköztől. Mióta Zalán beteg, másképp látom ezt is. Tudom, hogy azzal, hogy valami olyat veszek, amire nincs életbevágóan szükség, azzal Zalán gyógyulási esélyeit rontom. Én hiszek az étrend-kiegészítőkben. Abban, hogy ha az immunrendszere megfelelően működik, képes leküzdeni az esetlegesen új daganatsejteket.
Most valamiért az immunrendszere nem úgy működik, ahogy elvárnánk tőle, hiszen makacsul kitart a köhögés. Szegény,  most is itt köhög mellettem félálomban. Át kell gondolnom mit adhatnék még neki, hogy újra minden jó legyen!
Mennyi tervünk volt mára… Veszprém, állatkert… Bárcsak! De most nem! Nem megy. 🙁
Helyette ápoljuk itthon anyut és bízunk a gyors felépülésben! Tehetünk mást?

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek!