Már csak 8 perc van holnapig és mennyi minden történt ma is…

A nap Zalán komplett féltékenységi jelenetével indult, ugyanis mi vigyáztunk az 1 éves kis keresztlánykánkra, aki egy tündéri pofi. Nem lehet nem imádni! 🙂 Mondtam is apának, hogy nekem úgy hiányzik még egy ilyen kis ember! No de szó se lehet család bővítésről! Zaláné a főszerep az életünkben! És mint látszott is addig, míg el nem magyaráztuk neki, hogy a kisasszony csak addig van nálunk, míg az anyukája ügyeket intéz, elég rosszul esik neki, ha nem ő élvezi az osztatlan figyelmünket. De így is imádom! <3

A délután volt csak az igazi szivatás! Hogy, hogysem, Csenge lelökte a trambulinról Zalánt, aki fejre esett. Meg is szédült és fájt a feje. Egyből hívtam apát, jöjjön gyorsan haza és ő úgy döntött, mutassuk meg a kórházban Zalánt. Csakhogy! Zalán ahogy meghallotta a szót, hogy kórház, olyan sírásba kezdett, amit soha, de soha nem hallottam tőle. Nem akart tűt, nem akart szemcseppet és hiába is magyaráztuk neki, hogy itt csak lefényképeznék a kis buciját, nem hitt nekünk. Mivel ennyire tiltakozott és amúgy sem volt bágyadt, nem vesztette el az eszméletét és hányingere se volt, úgy gondoltuk először inkább apa egy mentőtiszt bajtársával nézetjük meg. Olyannal, akit ismer. Így sem volt teljesen zökkenőmentes a dolog, mert nagyon bújt hozzám. De a lényeg,  hogy nem kellett végül bemennünk a kórházba.

Viszont mivel mama vigyázott már úgyis a gyerekekre és a mentőállomáson apa felvette a hatalmas beiskolázási utalvány “halmát”, úgy döntöttünk elmegyünk és megvesszük belőle amit tudunk. Jázminnak sikerült venni 3 nadrágot, Csengének 2 pólót és Zalán is kapott egy kistrikót. Nézegettük az autósüléseket is, volt egy gyönyörű Verdás 15.900-ért, amit Zalán szeretett volna elhozni, de… Tudjuk, hogy az övét már csak a szentlélek tartja össze és az öve is teljesen ki van nyúlva (már használtan kaptuk és 3 gyereket kiszolgált) de most mégsem tehettük meg, hogy megvegyük. Volt is sírás… 🙁

Szerencsére eltelt a nap és mégis csak komolyabb baj nélkül. Azért biztos ami biztos,  nagyon figyelem minden lélegzetvételét. A mai reakciója meglepett. Nem gondoltam, hogy ennyire fél a kórháztól. Azt hiszem, ezen mostantól dolgoznunk kell, meg kell birkóznunk ezzel a félelemmel, ha egészséges felnőtté akarjuk nevelnj Zalánt!