2016.10.13.

2016.10.13.

Újabb nap telt el és egyre közeledik az utazás. Tegnap felkerült a téli gumi az autóra, de mint kiderült, sürgős orvoslást igénylő gondja is van a kocsinak, így jövő hét elején, ha megjön hozzá az alkatrész, ismét szerelőhöz kell vinnem. Szerencsére nem drága az a dolog, amit cseréni kell, ez az egy nyugtat.

Engem, illetve minket is elért már többször és most is az a vád, hogy magamnak kérek segítséget! Ez így nem igaz és ezt vissza is utasítom! Soha nem kérek magamnak, sőt, ha valaki megkérdezi, nekem mire lenne szükségem, általában nem is válaszolok. Köszönöm szépen, nekem ne adjatok semmit! Nem én vagyok a fontos ebben a történetben, hanem Zalán.

Zalán, aki tegnap meglehetősen nyűgös napot élt túl. Már reggel sirdogált és a nap többi részében is vagy tombolt, vagy sírt. Nem tudom mi lehetett a baj, nem volt hajlandó elárulni, de olyan napja volt, mikor rá se lehetett nézni. A dolgon némileg segített, hogy reggel csomag érkezett, amiben lapult egy dínós szinező is. A dínók mostanában a nagy kedvencek. 🙂 Sajnos az is csak ideig-óráig kötötte le. Csengével se akart eljátszani… Nem tudom az ilyen napok mitől vannak nála, de szerintem ez máshol is így van és más is nehezen birkózik meg vele.

Ma talán már nem lesz annyira ramaty idő, mint az elmúlt napokban és akkor végre egy kicsit kimehet. Imád kinn játszani, az az igazi lételeme. 🙂 Ha Győrbe megyünk valamiért, az út mellett van egy ilyen játszótérnek tűnő valami, ott árulják ezeket a fa kerti játszótereket. Zalán ott mindig ki akar szállni, hogy ő bizony ott marad. 🙂 Sajnos a fertőzésveszély miatt őt nem vihetjük játszótérrel. Legalább is nagyon ritkán, maximum akkor, ha nagy a szünet két kontroll között és nem is tudunk a közelünkben tomboló vírusról. Így Zalánnak az efféle örömökben nagyon ritkán van része. 🙁 Ezért arra gondoltam, hogy ezt megírom a Csodalámpa alapítványnak, akik az ilyen beteg kisgyerekek álmait teljesítik. Hátha! Most, hogy már van ház, ott bővel elférne az udvaron. 🙂 Talán sikerülhet!

A házzal haladunk, jóformán kész a fürdőszoba, azonban anyám folyamatos ellenállása miatt kénytelenek vagyunk eltérni az eredeti tervektől és valamilyen szinten nekiesni az alsó szintnek. Ez van! Majd lesz jobb is!

Amíg Zalán ilyen ügyesen fejlődik, addig mi örülünk. Még akkor is, ha a szívünk tele van félelemmel.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenöt − egy =