Hopp, megint elsuhant egy nap. Mondhatnám ezt boldogan, ha az idő nem ellenünk dolgozna. Most az idő, ahogy pár napja még volt, már nem a szövetségesünk. 🙁

Számoljuk vissza a napokat a következő műtétig. De túl rövid és bár minden pillanattal egyre sürgetőbb, hiszen ha tényleg ott a szörny, akkor irdatlan sebességgel fejlődik, mégsem állunk még készen.

Pontosan emiatt a fenyegtő szörny és az ellenünk dolgozó idő miatt jutottam arra az elhatározásra, hogy az aprópénz gyűjtését nem fejezzük be, hanem folyamatos lesz! Mi megpróbáljuk a lehető legtöbb munkát elvállalni, hogy mielőbb teljesülhessen Zalán vágy.

Tegnap tényleg nagyon sokan kerestetek privátban (leginkább a lego citiyvel kapcsolatban, amiért nagyon hálás vagyok mindenkinek!), hogy pontosan mik is ezek az álmok, sokan kértetek listát. Éjjel ismét volt időm gondolkodni és ezeket a dolgokat említette Zalán.

1. Tenger, halacskákkal

Éjjel megszületett az elhatározás, hogy kerül amibe kerül, ezt Zalánnak látnia kell. Amíg van lehetősége látni és nem csak érezni a hűs sós szellőt és a lábát nyaldosó vízfodrokat. Neki látni KELL! Ezért minden fillért elteszünk, minden este kiürítjük az összes aprót amit a nap folyamán kapunk és külön erre a célra nyitunk egy számlát. Mert az idő ellenünk és sajnos Zalán látása ellen dolgozik.

2. Hajókázás

Régóta szeretné, de sajnos még nem jött össze és lassan a Balatonon is véget ér a hajózási szezon.

3. Őzike

Tudjuk, tartása tilos, mégis nagy vágy. Igazi, gyermeki vágy. 🙂 Sajnos tulajdonképpen teljesíthetetlen. 🙁

4. Markolózás

Igazi markolóval és nem csak beülni. 🙂

5. Ismét benépesíteni az akváriumát

Sajnos a halacskák nem bírták a költözést. Színes fürge halacskákat szeretne, mert imádja nézni és etetni őket.

6. A titkos kívánság, hogy ne csak 1 valamit kérhessen Jézuskától, mikor ezer aprócska vágya van, de azt mondtam neki, hogy idén nincs pénze a Jézuskának és mivel rengeteg kisgyereknek kell ajándékot vinnie, csak egy valamit kérhet. De ő nem tud válaszani. 🙂

Tegnap munka közben zenét hallgattam és bár milliószor hallottam, most annyira megérintett egy Szabó Andriska dal, hogy tudtam, ez nekem szól. Hiszen véletlenek nincsenek!

Hallgassátok meg és csak a refrént figyeljétek:

Tudom, rajtam a sor. Zalán engem hív, segítsek! És azt is tudom, bár az erőm fogytán van, de addig harcolok vele együtt és érte, míg csak tehetem! Nem tudok róla lemondani, nem tudom elengedni a kezét, nem tudom a döntést meghozni amiről tegnap írtam. Nem!

Hiszek a gyógyulásban! Hiszek a nevetés és boldogság gyógyító erejében! Nincs időnk csodákra várni, a csodákért tennünk kell. És nem ülhetünk ölbetett kezekkel, mikor egy kis ember életéről és/vagy látásáról van szó. Hiszem, hogy a csoda bennünk van, hogy mi, együtt erősek vagyunk és míg együtt vagyunk senki se győzhet le! Hiszek benne, hogy az összefogás hegyeket mozgat meg és ezek a hegyek most sajnos ismét Zalánért fognak megmozdulni. És hiszem, hogy lesz eredménye!

Zalánnak élnie és látnia kell. Meg kell élnie a mindennapi csodákat, amelyek nekünk annyira természetesek. A napfelkelték ezer színét, a lenyugvó nap által óriásivá növő, majd az este homályában eltűnő vöröses-barnás árnyakat.

Látnia kell, mikor a szikrázóan fehér hópelyhek beterítik a földet és azt is látnia kell, mikor ezer színnel teríti el a természetet a tavasz. Neki ezt nem érezn, hanem látnia kell! Mert ha nem így lesz, abba én belehalok.

Mert érzem, hogy fogy az erőm. 4 év hihetetlenül hosszú idő. De még nem tudom feladni. Csak társakat keresek. Úgy, ahogy a Pál utcai fiúkban, hallgassátok meg!

Én ott leszek! Te?