Szeretek vezetni, mert ott legalább egyedül lehetek és nem kell megmagyaráznom a potyogó könnyeket. Erősnek láttok, de belül nem vagyok az. Csak egy anya vagyok!

Miért nem múlik már a fájdalom? És miért nem tudok kitalálni semmit? Miért zsibbadt még mindig az agyam?

Pedig eldöntöttem, megmutatok Zalánnak amit csak lehet, amire lehet már nem sok időnk van, de még van. Töretlenül hiszek a gyógyulásban, hiszen nem tehetem meg, hogy feladjam. Mégis egyre nagyobb súlyát érzem.

Félelemmel tölt el, hogy egyre gyakrabban követik egymást a kiújulások és ami eddig majdnem 1 év volt, mára már csak 4 hónap. Rengeteg a kérdés bennem, de nem találok rá választ sehol. Miért gyorsult fel a kiújulások üteme? Mennyit nőhet 2 hét alatt a daganat? Tudom, ez egy gyors növésű, rendkívül agresszív fajta, mégis, mennyit számszerűen? Meddig lehet csak műtéttel húzni és mi dönti el, hogy lehet-e még műteni. Mikor van az a pont, mikor már nem lehet? És utána még van-e remény a szemgolyó megtartására? Zalánnak ez a jó szeme. Sajnos a szerdai mérés alapján a rosszabbik szemével kb. 75 centire látja csak a 10 centis ábrákat.

Felötlött bennem 2013. augusztusa, mikor az első sokkban kétségbeesetten kerestük a lehetőségeket és felmerült Svájc és az ottani terápia, mint szemmegtartó kezelés. Ennek újra utánajárunk, miután egyeztettem a doktornéninkkel. Ő mit hogy lát, mit javasol. Hiszen elsődleges az ő véleménye!

Valahol sejtem a szívem mélyén a halvány válaszokat (de én csak egy anya vagyok és nem orvos), de nem akarom elfogadni. Tudom, az idő most nem barát, de szeretném most befogni és eltenni, hogy még maradjon egy kicsi. Mégis gyors szervezésbe és gyűjtésbe kezdünk, hogy legyen időnk és erőnk. Zalán szíve vágya a tenger, a delfinek, a halak nyüzsgő sokasága, a színek gyönyörű kavalkádja. Tegnap már megérdeklődtem, hogy delfinnel legközelebb hozzánk Törökországban találkozhat. Nagy szívfájdalmamra olyan döntést kellett hoznom, hogy minden bizonnyal nagyon sokba fog kerülni, így csak hármasban mennénk apával és Zalánnal.

Tegnap már nyitottunk külön erre a célra egy számlát és amint meglesz a konkrét összeg és minden konkrétan, ki fogom írni. Nem tudok most másként gondolkodni, ne haragudjatok!

Tudjátok?! Ha harcolni kell, Zalán szeme világáért, az életéért, én OTT LESZEK! Ti is?

“Mért félnénk? Mért élnénk, ha nem egy álomért?” Egy gyönyörű, boldog, beteljesülő álomért. Hátha új erőt kap Zalán a gyógyulásban!