2017.10.09.

2017.10.09.

Rémes esték és reggelek követik a pénteki műtétet.

Minden reggel megküzdünk Zalánnal, hogy nyissa ki a szemét, ő pedig üvölt, hogy szúr, csíp, fáj és nem tudja kinyitni.

Este pont az ellenkezője zajlik le, akkor pedig nem meri lecsukni a szemét. Amint a fáradtságtól lecsukódnak a kis szemei, megrándul a kis teste, ugrik egyet és már sír is. Nem mer elaludni!

A legrosszabb a péntek este és éjszaka volt, mikor azt kiabálta, hogy mindenki hülye és ő nem is akart a műtőbe menni, most pedig mindene fáj és meg fog halni. És ezért mi vagyunk a hibásak, mert mi vittük oda. Azt hiszem, nincs olyan szülő, aki ezt hallani szeretné!

Udom, Zalán már nagy és nagyjából érti, hogy mi történik vele. Emlékei is vannak már. És pont ezért nagyon nehéz. A félelmek miatt.

A 4 év alatt rengeteg mindent megéltünk, de ez most egy különösen nehéz időszak nekünk. Minden lehetséges és már-már lehetetlen eszközzel próbáljuk feledtetni Zalánnal a fájdalmat és félelmet. Sokat beszélgetünk és játszunk, állatkertbe megyünk és igyekszünk apróságokkal meglepni. Ha csak egy fél mosolyt kapunk, nekünk most az is elég.

Nem tudom leírni mit érzek. Annyira fáj, hogy elviselhetetlen. Esténként együtt sírok Zalánnal. Sírok, mert tehetetlen vagyok a fájdalmával szemben, sírok, mert nem tudom csökkenteni a szorongását és félelmét az alvástól. Tanácstalan vagyok mit tehetnék még érte és dühös saját magamra, mert nem tudok rajta segíteni.

Azt hiszem, ez minden szülő rémálma. Nekünk pedig ez a valóságunk. 🙁

Mi továbbra is szeretnénk megadni neki mindent, amit csak szeretne, hátha kicsit könnyebb lesz neki. Ha ebben segítetek, azt megköszönjük. Mint az jeleztem már, a kupakgyűjtést ebben az évben még folytatjuk, illetve már csak addig, míg össze nem jön a kb. 3t -nyi adag, amit érdemes leadni. Az alumínum dobozt gyűjtjük folyamatosan, illetve az aprópénzt, 5, 10, 20, 50 ft-ost. Köszönjük a segítségeteket!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

12 − tizenkettő =