Most nehezen fogalmazom meg a gondolataimat. Nem tudom mit érzek. Csalódottságot, haragotvagy szimplán fájdalmat? Reményvesztettséget?

Mikor megláttam a mai fizetést, megfordult velem a világ.

Tegnap este már tervezgettem, nézegettem ki mit kaphatna. Nem 4-et a listából, hanem egyet-egyet. Nem is újat. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a Facebook-on rengeteg használt játékot kínáló csoport van. De most rájöttem, még ezt sem engedhetjük meg magunknak. Mire befizetem a rezsit és elteszem az ehavi 2 budapesti útra valót, hát… Éppen csak hogy szűkösen se lesz elég a havi megélhetésre sem.

Nem tudom megfogalmazni mit érzek. Igazából csak kiírom magamból ezeket a sorokat, mert annyira fájnak. Talán így enyhül!

Ilyenkor szeretném látni vagy megtalálni azt a 900 ezer ft-ot amit apa munkatársa szerint HAVONTA kapunk. Vagy legalábbis ezzel eteti a népet, hogy nekünk ne segítsen senki. Alávaló dolognak tartom! Ahogy a többieket is, akinek a szomszéd unokatestvérének a barátja azt mondta, nekünk nem kell segíteni, mert 2 kézzel szórjuk a pénzt.

Ezzel csak egy bajom van. Sajnos ennyi pénzhez 1 kéz is untig elég. Mit elég? Sok is!

Mondjuk a legjobban egy tegnap beszólás tetszett. Apuka cigizik, szerintem anyuka is. Meg a műkörme… Megmutassam?

Aki ismer, az pedig tudja, az életben nem szívtam el egy szálat sem! Bár aki nem ismer az jobban tudja, ez teljesen egyértelmű!

Szóval hajrá, lehet másnak hinni. Ahogy azt is el lehet hinni nyugodtan, hogy közadakozásból lett a házunk, abból is lett felújítva. Csak azt tudnám, akkor mire fizetem a havi 30.203Ft hiteltörlesztést… Igen, abból akár lehetne 4 gyereknek egy egész kicsi karácsony. Ja, mégse, mert akkor a 70 ezer albérletet fizetném!

Szóval még lehet köpködni! Hajrá!

Bocs, most ez nagyon ki akart jönni belőle!

Tudjátok mi ebben a legborzasztóbb? Egy daganatos kisembertől veszik el a boldog pillanatok lehetőségét!