2020.11.27.

2020.11.27.

Keserédes nap!

Éppen 1 éve, hogy elkezdődtek a svájci kivizsgálások. Annak reményében mentünk, hogy megtudjuk, jó úton járunk-e.

Hát nem! Tavaly ilyenkor megtudtuk, hogy az út, amire pár éve terelt az élet zsákutca volt. Tavaly ilyenkor nem volt biztos, hogy Zalán idén karácsonykor még látni fogja az adventi díszeket, a kivilágított karácsonyfát.

Szerintem míg élek, soha nem fogok elfelejteni, mikor a professzor leült az ágy végébe, míg Zalán az ölemben aludt és elmondta, hogy nagyon-nagyon rossz a helyzet. És ígérni se tud, de mindent el fog követni! És megtette!

Ahogy múltak a napok, a műtétek és kezelések és sorra kaptuk a híreket, amik 99%-ban jók voltak, mindig megölelt, mindig velünk örült a professzor! Ennyire emberi orvost, aki nem darab-darabnak tekinti a beteget és a hozzátartozókat még soha nem láttam.

Tavaly egy nagy pofont kaptunk. De megtanultunk a padló legmélyebb részéből is felállni. Nem volt könnyű és még most sem az, de állunk és küzdünk. Nem adjuk fel!

Természetesen az egy éves évfordulóra még mindig jönnek emlékeztetők! 😆😆😆 Szerintem így akarják a kintiek, hogy soha ne felejtsük el őket! Hát, nem fogjuk, az biztos! De nem a számlák miatt, hanem a rengeteg segítség és a gyógyulás miatt!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

17 − 2 =