2021.01.07.

2021.01.07.

Semmiképp se akarok rosszra aposztrofálni, de nem indult kifejezetten jól a január.

Na most mi adta meg magát? Hát persze, hogy az az egy használható lámpa, amivel vasalni tudok.

Tudni érdemes, hogy dolgozni csak akkor tudok, ha van olyan minőségű fény, ami átvilágítja a zsebkendő szövetét (akár a sötét kéket is), hiszen sablon szerint kell vasalnom. No, hát fogta magát arany anyám és a 2 karból az egyik, a felső megadta magát. Mivel egy egy led modulos, 3000-es, de mindössze 7,5 centis panel, természetesen itthon kapni se lehet. 🙁 Rendelni se tudok. 🙁

Így aztán nyakamba vettem tegnap Győrt, hátha sikerül egy olcsó kis lámpát találni, aminek a fényereje megfelelő. Sajnos bármennyire is akartam, nem találtam, ugyanis a nekem jó lámpa 29.900Ft-nál kezdődött. 🙁 Sajnos lámpa nélkül jöttem haza. 🙁

Ez nem túl jó, hiszen így kb. 3 óra után már nem tudok vasalni. Illetve délelőtt sem, mert ha a mosógép megy, a kettő együtt valamiért lecsapja a biztosítékot. Már próbáltuk a szerelővel is kigondolni, mi lehet a baj, de nem jöttünk rá. Van 3×16 Amperünk, bővíteni pedig most nem tudunk. Szóval egyelőre nem tudok dolgozni, ami nem túl pozitív. Amennyit tudok, annyit vasalok, de sajnos ez korántsem annyi, mint eddig. Pedig így is, ha a 40 ezret megkerestem egy hónapban, akkor annak már örültem. 🙁 De sajnos ez most nem megy, nem tudok mit tenni. (Pedig még lottóztam is!) A plafonra se szerelhetek sokkal erősebb lámpát (pedig ezen is gondolkodtam), mert azt meg nem bírja Zalán szeme. Főleg ha netán egyszer megint kell szemcsepp, műtét… De ilyen már ne kelljen!

A gyerekek a téli szünet után ismét elkezdték a tantermi oktatást. Zalán jelenleg a héten háromszor csak második órától (8:55) jár, kétszer rendesen, 8 órától. Ez eléggé behatárolja az én időmet is. Ennek az oka egyszerű, a kettővel ezelőtti kontrollon egy kis hátsó határhártya leválást talált a doktornő, így nem kockáztatunk a tesiórákkal.

Mindenképpen szükségesnek éreztem, hogy Zalán ismét iskolába járjon. Egyrészt érezhető volt már, hogy szívesen játszana mással is, nem csak magában, másrészt minden igyekezetem ellenére sem tudom úgy leadni neki az anyagot, mint egy tanár az iskolában.

Lemaradva az anyaggal nem vagyunk, hiszen az osztállyal együtt haladunk, de úgy gondolom, hogy ez most jót fog neki tenni.

Persze ez nem is olyan egyszerű, hiszen eddig úgy volt, hogy ahányszor visszaengedtem a suliba, mindig volt valami, ami miatt ismét ki kellett maradnia. Vagy egy elhúzódó betegség, vagy műtét, vagy pl. tavaly a svájci kezelések, vagy ugye a covid miatt az online oktatás. Így gyakorlatilag újra és újra próbálkozunk a szocializálódással. Természetesen ez 8 évesen nem is olyan egyszerű és sokszor úgy érzem, falnak rohanok, mert nem bírom, nem akarom így csinálni. Viszont tudom, hogy bármennyire is rosszul hangzik, csak a következetesség és a rendszeresség az, ami a segítségemre lehet.

Zalán amúgy ügyes. Nincs gondja a tanulással, szépen ír, számol, gyönyörűen olvas. Amivel gondja van, az az, hogy el kell mennie itthonról. Természetesen az iskolából fülig érő szájjal és rengeteg élménnyel tér haza, amiért talán mindenekelőtt a tanárnőjét illeti köszönet, hiszen maximálisan segíti Zalánt mindenben. Még ebben az amúgy is nehéz helyzetben is.

Mint minden nap, ma is megszenvedtük az iskolába indulást, de ma legalább kaptunk egy kis segítséget fentről. 🙂 Ahogy kiléptünk az ajtón, Zalán észrevette, hogy szállingózik a hó és ennek annyira örült, hogy szinte észre se vette míg megtettük azt a 10 lépést az iskola kapujáig. Ott volt egy kis megtorpanás, kis pityergés, de mivel majdnem az ajtóig kísértem és azért neki már égő, hogy pityereg, gyorsan visszanyelte a könnyeit és nekiiramodott.

Nagyon sajnálom ilyenkor, de tudom, hogy ez a szükséges rossz! Alakulni fog ez, csak nem szabad elgyengülnöm. És most már nem szabad közbejönni semminek! 🥰

Gyorsan kifutok a kutyákkal, aztán valamiféle ebédet kellene varázsolnom, mire Zalán hazaér. No ez nem lesz könnyű, mert mostanában abszolút nem eszik meg semmit. Fogalmam sincs mit csináljak. A tésztát nem eszi meg, az édeset nem eszi meg, a húst sem. 🤔 Szerintem nem marad más, lesz megint főzelék. Spenót. Illetve mocsár, ahogy ő hívja. 😆😆😆 Azt legalább megeszi. Igaz, szerintem a többieknek már a fülén folyik ki, hiszen minden héten kötelező mocsarat főzni Zalán miatt. 🤔

No futok is, megpróbálok gyorsan mindent elintézni!

Ja igen! Hogy mit várok ettől az évtől? Passz! Bármi lesz is, valahogy megbirkózok vele. Ne legyen kevesebb, ne legyen rosszabb. A többi meg majd alakul.

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

4 × 2 =