Apa gondolatai
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy írjak-e én is a kisfiam oldalára. Egyrészt azért, mert mit is írhatnék, hiszen Anya mindent leír s az ő gondolatai hasonlók, mint az enyém! Másrészt mert nagyon sok gondolat jár a fejemben. Ezt most is papírra írom s megkérem majd Anyát, hogy vigye fel a gépre. Nem vagyok egy gyors és gépíró.
Öcsike betegségéről mindenki tud mindent. Mint apa, nagyon nehéz megbirkóznom azzal a gondolattal, hogy ő ezt a fránya kórt tőlem örökölte. Nehéz minden nap az ő és a családom szemébe néznem, hogy ezt megint én okoztam. De ezen próbálok túllépni nap mint nap. Holott ezzel kelek, ezzel fekszem. Ő felé nem is mutatom ki talán, de a többi gyerek és anya is sokszor emiatt kap. Igen, ez a betegség, ez a helyzet nagyon megváltoztatott ebben. Annak idején, ha bármi bántott elvoltam magamban, s volt, hogy 3-4 hét után robbant a bomba. Most nagyon ideges vagyok mindenért. Igaz nem tartom magam jó apának de a gyerekeimnek mindent, a gyerekeimért ölök! Ez az egy év megtanított szeretni jobban, sőt talán ennyire nem is csodáltam a feleségem. Akit ennyire még sosem láttam kitartónak. Hát nagyon sokat nem is tehet ellene mivel ezzel meg kell küzdenünk. Ő az, aki összetart minket!
Csodálom Andrást is. Csodálom, hogy ő 14 éves létére felnőttként viseli ezt a helyzetet. Csodálom, hogy a lustasága ellenére is szó nélkül segít. Jó, nem nekem, hanem az anyjának. Én ennyi idősen a falut róttam. Kitűnő tanuló, pedig ő is sok mindenen ment át. Ha bárkinek kétsége lenne felőle, ő az “én fiam”!
Jázminka nehezen kezdte viselni, hogy az anyukája sokszor Budapesten aludt a tökivel. De már tud gondolkodni, komolyan lehet vele beszélni. Jó tanuló lett. Megérti ha van, ha nincs, akkor nincs.
Csenge, hát ő Csenge! Ő egy eleven kisember. Talán ő az aki mindkettőnket ugyanúgy szeret. Neki kellett itthon maradni az oviból, hogy legalább egy fertőzéses góccal kevesebb legyen.
S az öcsike mivel már majdnem 1,5 éves, Ő az én jobb kezem. Őt mindenhova viszem magammal. Kedvence a Gá-Gá és a brümbrüm, s az apa fúrója, szerszámos ládája. Ha 2m-t elmegyek mellőle, ő már ott is van!
1 év alatt több, mint 10.000km-t mentünk. Több Pesten töltött éjszaka, rengeteg műtét. 25 altatás, 18 műtét. Nagyon sok barát jött, nagyon sok ment. Tv-s, rádiós szereplések, hasonlók. Megismertünk ismerős és ismeretlen embereket. Végül már csak azok maradtak, akik ha nem is anyagilag de lelkileg mögöttünk vannak.
Ismert emberek segítenek nem nekem, hanem a kisgyereknek meggyógyulni.
Akkor most kitérnék kicsit azokra, akik a hátunk mögött kibeszélnek minket.
Ez a blog úgy jött létre, hogy akkor még nem tudtunk Zalán betegségéről. Viszont amikor kiderült mi megbeszéltük, hogy csakis az igazat irjuk le. Itt minden szó igaz! Lehet ránk sarat dobálni, de szerintem senki sem veszi át a helyzetünket. Egy albérletben élünk, van egy súlyosan beteg gyerekünk. Nagyon sokszor van rossz, negatív üzenet, egy rossz szó, de még soha nem jött oda személyesen senki megmondani mit irigyel. Lehet!
Igen, lehet rosszul fogalmazunk. Mivel nekünk most a pénz a legfontosabb, mert az utazást meg kell oldani! S a benzin nem olyan, mint a levegő. Nincs ingyen! S az utazást meg kell oldani! Nekünk az is nagy segítség, ha van aki élelmiszert, ruhát, játékot küld, mert akkor a pénz megmarad. Holott azt sem tudom mikor vettem utoljára ruhát magamnak. Szakadt a cipőm, a ruhám foltos, de ez van ezt kell szeretni. Én is járnék új ruhában! De nem! Első az Öcsi! Csak szegény feleségemet sajnálom. Jön a tél, nincs normális cipője, nincs télikabátja. Ez van!
A gyerekek nem kapnak naponta csokit. Vannak árveréseink. Vettük a bátorságot, kerestünk meg ismert embereket, együtteseket. Jómagam az összes NB1-es futball klubot megkerestem. Ezek közül 4 segített, 2-t pedig ismeretlen ismerősök.
Amikor ezt írom, könnybe lábad a szemem mivel tudom, nem sokáig bírom már. Fáradt vagyok lelkileg, fizikailag. 3 helyen dolgozom, s a 4. is folyamatban van. Azt a pénzt amit utaltok nekünk csak öcsi utazására és a fent töltött időre tartogatjuk és az étrendkiegészítőkre.
Elfáradtam nagyon! Nem tudom megadni a gyerekeimnek azt, amit egy apának meg kell. Pedig milyen jó lenne pl. egy Apa-András meccsnézés. Egy apa-anya nap! Egy csajos nap! Nem értem magam. Így ebben az 1 évben sem. De most nagyon el vagyok keseredve. Hogy nézek a szemükbe karácsonykor, ha még egy fa se lesz. Teljesen ki vagyok borulva.
De én nem lehetek fáradt. Nekem csinálnom kell még ha belerokkanok is. S ezt irigyelhetitek! Talpra állok csak nagyon mélyre süllyedtem és ez a szakadék nagyon meredek. Nagyon lassan mászok ki belőle. Pedig nekem van a legjobb családom.
Ha segíteni akarsz, s ez a bejegyzés kikerül a közösségi oldalra, like és oszd meg! Hátha eljut valakihez, aki segít! Ne nekem segítsen, hanem nekik, 5-nek!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad. 2-3 hónap múlva talán írok megint majd!
Pintér László
/ APA /