Pintér László Zalán

Őszinte leszek! Nem számítottam erre, mikor kiírtam a tanácskérő posztomat, ami ennyiből állt: Nem számítottam arra, hogy az összes média ezzel fog foglalkozni, arra sem, hogy jelentősen eltúlozzák a szavaimat. Ahogy nem számítottam arra az összefogásra sem, ami Zalánért hirtelen alakult és ami alig 2,5 nap alatt meghozta a gyümölcsét, Zalán repülhet a delfinekhez. Nem számítottunk rá, hiszen nem is ezt terveztük! Hiszen neki álltunk kétszázast gyűjteni az ötösök mellett, amiből szintén Zalán álmát kívántuk megvalósítani, egy saját hintát. Nos,…

Read More Read More

“Most valósággá válik minden édes remény, Mely ott ég a szívünk rejtekén. Az élet tárt karokkal vár, Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll.” (Antoine de Saint-Exupéry)“Most valósággá válik minden édes remény, Mely ott ég a szívünk rejtekén. Az élet tárt karokkal vár, Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll.” (Antoine de Saint-Exupéry) Kép: Belvárosi Betyárok, Láss világot, Zalán! Köszönjük, hogy segítetek! Nem tudom másképp kifejezni az érzéseimet!

Szeretek vezetni, mert ott legalább egyedül lehetek és nem kell megmagyaráznom a potyogó könnyeket. Erősnek láttok, de belül nem vagyok az. Csak egy anya vagyok! Miért nem múlik már a fájdalom? És miért nem tudok kitalálni semmit? Miért zsibbadt még mindig az agyam? Pedig eldöntöttem, megmutatok Zalánnak amit csak lehet, amire lehet már nem sok időnk van, de még van. Töretlenül hiszek a gyógyulásban, hiszen nem tehetem meg, hogy feladjam. Mégis egyre nagyobb súlyát érzem. Félelemmel tölt el, hogy egyre…

Read More Read More

Hopp, megint elsuhant egy nap. Mondhatnám ezt boldogan, ha az idő nem ellenünk dolgozna. Most az idő, ahogy pár napja még volt, már nem a szövetségesünk. 🙁 Számoljuk vissza a napokat a következő műtétig. De túl rövid és bár minden pillanattal egyre sürgetőbb, hiszen ha tényleg ott a szörny, akkor irdatlan sebességgel fejlődik, mégsem állunk még készen. Pontosan emiatt a fenyegtő szörny és az ellenünk dolgozó idő miatt jutottam arra az elhatározásra, hogy az aprópénz gyűjtését nem fejezzük be, hanem…

Read More Read More

“Megint elment a nap,ahogy mindig szokott…” És mégis máshogy. Hazaérve mindenki tette a dolgát, nem is beszéltünk. De talán jobb is így! Kimondva olyan véglegesek a szavak és én még nem akarok és nem ia tudok belenyugodni. Mióta tegnap a rossz hírt kaptuk, egyre inkább a néhány “jóakarónk” jár a fejemben! “Már meggyógyult!” Mondogatják… Miért nem lehet igazuk? Miért kell újra harcolnunk? Több, mint 4 év után miért újra? Mit kell még megtanulnunk? Eddig is arra törekedtünk, hogy Zalán a…

Read More Read More

Bejött amitől féltünk, bár már kezdtük elhinni, hogy túl vagyunk rajta. Nem sikerült. 🙁 Most még zsibbadt az agyam és az az egy kívánságom van, hogy ez minél tovább így maradjon. Hogy ne érezzek! Mert ez már egy téboly! Tudom, hogy Zalán tanítani jött hozzánk. De én úgy érzem, már rengeteget tanultunk és már nem akarok többet. Már elég! Most nem tudom hogyan tovább. Lelkileg padló, totál nulla. Anyagilag? Újabb út a hónapban, most sem tudunk télre fát venni, pedig…

Read More Read More

Ne haragudjatok, hogy mostanában ritkábban jelentkezem, de rengeteg a munka, hiszen horror a kiadás és szeretnénk Zalánnak és a tesóknak minél több mindent megadni, hiszen sokat elvett tőlük Zalán betegsége. A sok munka valahol jó is, hiszen keresek vele, de túl sok időm jut így a gondolatokra. Nem könnyű. Tegnap is este 11 óra után húztam ki a vasalót, mert reggel 8-ra vissza kellett vinni a munkát. Szerencsére Zalán meglepően jól viselte az éjszakába nyúló munkát és nélkülem is elaludt….

Read More Read More