Pintér László Zalán

Végre valahára holnaptól (igaz, csak rövid ideig) tavaszi szünet. Nagyon vártuk már! Jázmint ma már szinte úgy kellett felfeszegetni az ágyból. De ő mindig is ilyen mormota volt. 🙂 Viszont végre együtt lesz kicsit a család (sajnos apa nélkül,  mert ő még húsvét vasárnap is 24 órázik), talán ez majd segít Zalán lelki állapotán is. Végül is a napok nagy részével már nincs gond, “csak” a reggelekkel és az estékkel kell megküzdenünk. Tegnap beszélgettünk Zalánnal és elmondtam neki, mennyire fáj…

Read More Read More

A helyzet sajnos még mindig változatlan. A reggeli sírás, nem nyitja ki a szemét Zalán, illetve rengeteget kell kérlelni. Az utóbbi időben fejébe vette, hogy beragadt a szeme, ki kell mosni. Azonban nincs beragadva. Kértem szépen, imádkoztam neki, az utóbbi időben pedig inkább már erélyesen szólok rá, hogy tessék kinyitni a szemét. Akkor is ha sajnálom és ezer darabra törik a lelkem. Ez van, sajnos ezt most, lehet úgy, mint átmeneti állapot de el kell fogadnunk. Nem beszéltünk soha neki…

Read More Read More

Sajnos még mindig nem állt vissza minden a régi kerékvágásba. Zalán ugyanúgy sír reggelente, nem akarja a szemét kinyitni. Sokszor olyan érzésem van, mintha utálna aludni, felkelni, élni… Eljutottunk idáig… Dacára a gyerekpszichiáternek! Nagyon nem egyszerű a történet! Ha sok-sok imádkozás árán valamikor a délelőtt folyamán egyszer csak hajlandó kinyitni Zalán a szemét, akkor megmagyarázza, hogy csíp, szúr, kijjebb jött, stb… Vannak olyan érvei, amire sokszor köpni-nyelni nem tudok. Az utóbbi időben rengetegszer érzem magam tanácstalannak és mivel már az…

Read More Read More

Másfél hét telt el a műtét óta, de még mindig küzdelmesek a reggelek. A képeket nézegetve azon gondolkodtam, hogy egész kollázst tudnék készíteni a utóbbi másfél hét sírós képeiből. Minden reggel megküzdünk a szemnyitással, aminek szerintem legtöbbször érzelmi oka van. Zalán az utóbbi időben “idióta vagy nem normális” szemének hívja a műtött szemét. Sokszor nincs is beragadva neki, de ő fél kinyitni. Fél attól, hogy zavarni fogja a fény, fél attól, hogy be van ragadva, fél attól, hogy fájni fog…

Read More Read More

Gyönyörű havas napra ébredtünk. Volna! Sajnos Zalánnak péntekre begyulladt a műtött szeme, így újra küzdünk a reggeli szemragadással, ami nagyon megviseli. Miután kimosom neki, még van egy kis küzdelem, hogy kinyissa a szemét, de már nem kell órákig könyörögni és megvesztegetni. Fájdalma szerintem már nincs, mert nem mondja, nem kér fájdalomcsillapítót. Lelkileg nehezebb most neki szerintem, mert úgy gondolta, hogy 2 nap szünet után már nem fog beragadni a kis szeme. Így aztán a napok nyűgösen indulnak, aztân vagy sikerül…

Read More Read More

Fogalmazzunk úgy, túléltük a tegnapi napot. Tulajdonképpen már az éjszaka is rossz volt, Zalán nagyon sírt. Felváltva mentem a fájdalomcsillapítóért és a vizes vattáért, hogy kimossam a szemét, ami fájt is és be is ragadt. A torka is nagyon fájt, nyelni alig tudott, a nap folyamán mindössze 1,5 doboz pudingot és 2-3 karika banánt sikerült beleerőltetni. Ezért éjjel a hasa is fájt. Reggel szintén megküzdöttünk a szemragadással és a fájdalommal, ami miatt ismét nem akarta kinyitni a szemét mikor már…

Read More Read More

Nem, nem volt könnyű a tegnapi napunk. Messziről hallottuk, hogy Zalán túl van a műtéten. A zsilipen keresztül is kihallatszott a sírása. Nyílt az ajtó, de még nem ő jött ki. De azt láttuk, hogy legalább 10-en álltak körülötte a műtő előterében a folyosón, illetve hallottuk, amint értem kiabál. Zalán a műtét után üvöltött a fájdalomtól, pedig nagy adag fájdalom csillapítót kapott. Nagyon nyálzott is, amitől hányingere volt és se lenyelni, se rendesen kiköpni nem tudta a nyálát. Zsebkendővel törölgettem…

Read More Read More

Milyen jól indult a nap… Hiszen nem volt hideg és majdnem világosodott mire elindultunk. Elindultunk, abban a tudatban, sőt, abban a meggyőződésben, hogy minden rendben lesz, hiszen Zalán meggyógyult. Hogy nem lesz több műtét, 2 szemcsepp, egy rövid vizsgálat és már robogunk is haza. Magamban ezerszer hálát adtam, hogy ezt érzem, mert én hiszek abban, hogy az érzések nem csalnak meg. Azt hiszem elbíztam magam. Nem akarok most letörni, nem akarom feladni, mert ezt nem tehetem meg sem Zalán, se…

Read More Read More

Holnap megkockáztatjuk Zalánnal a budapesti utat, mert már túl sokáig halasztottunk, tovább nem merünk. Reggel mintha kicsit folyt volna az orra, de mivel ezt nap közben nem talasztaltuk többször, így bízom benne, hogy sikerül holnap elutazni. 🙂 Szemészetre megyünk, a nagy mumus, a szemcseppek elkövetési helyére. Egy ideje változtattunk a stratégiánkon és igyekszünk előre felkészíteni Zalánt, hogy mi vár rá. Így talán még itthon tombolja ki magát, nem ott. Eddig ez nem jött be, hiszen ott is nagyon sír minden…

Read More Read More

Szinte döbbenet, de Zalán még mindig betegeskedik. Leginkább csak köhög… Csak… A kontrollt elhalasztottuk, mert akkor még náthás is volt. Ma MRI lett volna altatásban (fogalmam sincs hanyadik altatásnál tartunk, 60 már biztos van, sőt!) de ezt az előzmények miatt (gégegörcs) a mostani köhögéssel nem vállaltuk be. Elvileg májusra tolták át az MRI-t, mert egy másik kisgyereknek amúgy is kellett a mi időpontunk. Zajlik az élet, persze nem nyugodtan, hiszen az már valami csoda lenne. A hétvégén penész szagot érezve…

Read More Read More