Pintér László Zalán

Az oly sokszor végigvirrasztot éjszakák száma ma egy újabbal gyarapszik. Mint mindig, mielőtt utazunk, most sem számítok rá, hogy álom fog jönni a szememre. Mert holnap újra megtesszük azt az utat, amit már olyan sokszor megtettünk. A hétvégét igyekeztünk tartalmasan eltölteni, hogy addig se gondoljunk a ránk váró újabb feladatra. Tegnap Pannonhalmán voltunk mentősnapon. Zalán nagyon élvezte. Beült a mentőbe, apával bekapcsolták a szirénát, majd a tűzoltót is kipróbálta. Sokat ugrált az ugrálóban és csúszdázott (bele se gondolok, mi lett…

Read More Read More

Nehéz napok vannak mögöttünk és mégnehezebbek előttünk. Apa ma végre “itthon van” 3 nap után. Az elmúlt 3 napban mindössze napi fél órát találkoztunk vele. Ez megviselte a gyerekeket is. De most a legnehezebb, mert most meg itthon van. Zalán nem engedi közel magához, Csengének kifejezett dührohamai vannak. Mindenáron rosszalkodni akar, csakazért sem fogad szót! Nehéz így még akkor is, ha tudjuk, mindez értük/értünk van. A sok munka, az “alig találkozás”. Tulajdonképpen ma sincs teljesen itthon apa, hiszem mamáéknál lassan…

Read More Read More

Jaj, csak félve merem leírni is, nem szeretném elkiabálni. Elállt az eső?! El sem hiszem! Kőkemény napokat töltöttünk el a lakásba beszorulva az idő miatt. Zalán sem találta fel magát és a többiekkel is nehezen lehetett bírni. Ők nem szokták meg a bezártságot, imádnak kinn lenni. Hát ez most pár napig nem jött össze! Az, hogy a lakás háborús övezetté változott, azt hiszem enyhe megfogalmazás. Minden pillanatban valami galádságon törték a fejüket. Főleg Zalán, akinél ráadásul azt hiszem elkezdődött a…

Read More Read More

Sajnos mostanában a kevésnél is kevesebb időm van gép elé kerülni és beszámolni az életünkről. Zalán még csak félig van jobbabn. Az orra már nem folyik annyira, most a köhögős résznél tartunk. 🙁 Persze ez nem riasztja el az egész napos rosszalkodástól! 🙂 Annyi élet, annyi energia van benne, hogy ha csak fele ennyi lenne bennem, sosem fáradnék ki. Minden nap tanul valami újat, amin általában nagyokat kacagunk. Szuperédes, tündéri kis ördög! Hiába vetül rá a betegség árnyéka, egyszerűen tele…

Read More Read More

Nem is tudom hogy kezdjem ezt a beszámolót! Először talán azzal, hogy nagyon szépen köszönöm annak a maroknyi embernek, aki a bajban egyből segítségünkre sietett. Köszönöm a többiek is, akik megosztották az oldalt, a postot vagy egy–egy beszámolót. Arra kérnék minndenkit, hogy ezt máskor is tegyék meg! Igaz a mondás, ha nagy a szükség, közel a segítség! Köszönjük szépen! Sikerült rendezni a gázszámlát, így most egy ideig biztos nem kötik ki. 🙂 Mondanám, hogy nyugodtan tudtam aludni az éjszaka, de…

Read More Read More

Azt hiszem, feladom! Most hajnali fél 5 van és nem aludtam többet 2 óránál.Hiába próbálkozom, a gondolataim túlságosan lefoglalnak,nem jön álom a szememre. Apa mint olyan sokszor, ma is éjszakás. Reggel 2 fáradt szülője lesz a gyerekeknek. Az elmúlt pár napban direkt nem írtam, próbáltam rendezni a gondolataimat, megoldást keresni a problémáinkra. Mert hogy sajnos azok ugyanúgy megvannak. Annyi minden eszembe jutott! Tegnap valahogy előkerültek azok a képek, amik a betegség kezdetén, a kórházban, a kemók alatt készültek. Milyen messzire…

Read More Read More

Csalódott vagyok. Nem magamban, mert az most más téma és tegnap megfogadtam, hogy nem fogom folytatni a blogot úgy, ahogy eddig! A társadalomban csalódtam. Ha úgy tetszik,  az emberekben! Az országban, bármely területet nézek is, mindenki puffog. Nem úgy tanul a gyerek, ahogy elvárnánk; a tanár a hibás! Nem úgy működik az igazságszolgáltatás, ahogy kellene; a rendőr a hibás. Éheznek a gyerekek; a szülő a hibás. Nem működik az egészségügy; az orvos, ápoló, stb hibás. Mindenki hibás! Csak TE nem!…

Read More Read More

Még mindig próbálom leírni, hogy nem a nyaralásról szól a problémám! Sajnálom,  hogy nem tudom úgy leírni, hogy ne lehessen félremagyarázni! Nyaralni úgy érdemes elmenni, ha az ember nyugodtan ki tud kapcsolni. Ha otthon tudja hagyni a gondokat vagy legalábbis kicsit el tudja felejteni. Ha nem viszi magával a probémákat és nem kell aggódnia az otthoni dolgokért. Ez most nálunk lehetetlen. Tavaly megpróbáltuk, nem sikerült. A gyerekek nagyon élvezték, kétség sem fér hozzá és rájuk is fért a kis kimozdulás….

Read More Read More

A tegnapi postom azt hiszem meglehetősen félreérthetőre sikeredett. Legalábbis abból következtetek erre, hogy többen is ajánlottatok ingyen nyaralást. Nagyon szépen köszönöm/köszönjük, de nem tudunk elmenni és nem is ilyen szándékkal írtam a tegnapi bejegyzést! Megfogadva a tanácsokat, próbáltam elbeszélgetni a gyerekekkel, hogy miért van az, hogy nekik mostanában nem jut annyi, amennyit szeretnének. Mindegyik gyerek értette (vagy legalábbis úgy tett) mivel jár Zalán betegsége. András értette leginkább. De egyszerűen nem tudok megfeleőlen válaszolni arra a kérdésre, hogy ha cikizik az…

Read More Read More

Vannak olyan napok, mikor az is elég a boldogsághoz,  hogy ragyogóan süt a nap. És vannak olyan napok, mikor mindent borúsan látok a verőfényes napsütés ellenére.  Ma egy ilyen nap van! 🙁 Igazából konkrétan semmi bajom nincs, hanem úgy általánosan minden. És bármi történt ma, csak ezt a negatív hangulatot erősítette bennem. Már eleve rosszul, fáradtan ébredtem. Álmomban a farkasok a rókákkat harcoltak és én egy szál fakéreggel próbáltam tőlük Zalánt védeni. Nem tudom ez az álom mit jelent, de…

Read More Read More