Pintér László Zalán

Vannak, akik nem értenek minket és azt mondják, Zalán mögé bújva kihasználjuk a helyzeteket. Ezt olyan… nem is tudom…érthetetlennek találom! Persze, az utazás, a nyaralás, amin most részt veszünk, az álom és álmok mind nem olyan fontosak, mint az egészség. Mert az egy kincs! Mi vagy van, vagy nincs. Ezt egészen pontosan tavalyig én sem értettem, míg nem sikerült nekem is egy igaz, elég változatát, de õsszeszednem ennek a fránya daganatnak. Nekem szerencsém volt, mert néhány szikevonással és öltéssel, valamint…

Read More Read More

Második napja élvezzük Izrael vendégszeretetét. Hát mit is mondjak? Álomország, álomvilág… És mi most Zalán álmát álmodjuk. Gyönyörű álom, amiért úgy vélem, egyrészt megdolgozott, másrészt érdemes volt érte küzdeni. A szállás remek, az ételekkel kicsit bajban vagyunk, nagyrészt a nyelvtudás hiánya miatt. Szerencsére András egész ügyesen érteti meg magát angolul (no, amikor éppen olyan kedve van), de azért jópár szót én is értek. De… Nehéz kibogozni mi a magyar módra ehető. 🙂 (András tulajdonképpen 2 napja koplal.) Minden jó és…

Read More Read More

Tudjátok, mikor Zalán megálmodta a delfines álmát, még mi magunk sem hittük, hogy megvalósulhat. Pedig már karnyújtásnyira van, amiért nagyon hálás vagyok nektek! Tegnap kontrollon jártunk a szemészeten. Reggel persze volt balhé, hiszen Zalán az utolsó műtét traumája után még csak hallani se akarta, hogy Budapestre menjünk. Bőszen magyarázta hajnalban a konyhaasztalon ülve, hogy nem is érti miért mondjuk, hogy bajkeverők vannak a szemeiben. Ha ott lennének, ő azt érezné. És mivel nem érzi, nincsenek is. Hiába mondtuk neki, hogy…

Read More Read More

Rengeteg sérelem ért minket és személy szerint engem a 4 év alatt, amit úgy érzem, ki kell írnom magamból, mert belülről mérgez. Most, hogy zárt lett a blog és zárt lett a csoport is, kicsit családiasabb, úgy érzem megtehetem. Vannak emberek, akik régebb óta ismernek minkez, mint hogy Zalán beteg lett. Tudják, soha nem voltunk jó módúak, sőt, Jázmin betegsége, majd a letiltás teljesen padlóra tett minket. Igen, bevallom, kértem előtte is segítséget olyan módon, hogy legtöbbször a nem használt…

Read More Read More

Azt hiszem sokan vagytok kíváncsiak mint alakult Zalán sorsa. Úgy érzem, mostanra költözött vissza hozzánk a béke. Igaz, ehhez kellett egy teljes hét, de semmi sem fontos, csak az, hogy Zalán boldog legyen. A műtét és a fájdalom lassan feledésbe merül, már úgy megy az esti elalvás, mint régen. Nem szorítja kétségbeesetten a kezem, nem rázkódik össze ahogy lecsukódnak a kis szemei és szépen, egyedül alszik az autós ágyában. A reggel sem rázós már, egyszerűen csak kinyitja a szemét és…

Read More Read More

Ügyesedünk, bátorodunk. Talán így jellemezhetném az elmúlt egy napot. Néhányan tudjátok, 4 napja meghívásra érkeztünk egy szállodába. A lehetőség jobbkor nem is jöhetett volna, hiszen napközben így nincs szüksége Zalánnak fájdalomcsillapítóra, annyi az élmény. Az esti elalvás és a reggeli ébredés még nem az igazi, de talán, halkan mondom, alakul. Zalán egyre ügyesedik és bátorodik, már nem kell annyit noszogatni, hanem próbálkozik sokmindennel. Pl. tegnap, a műtét óta először , le mert csúszni a csúszdán. Ugye ez egy hasonló korú…

Read More Read More

Rémes esték és reggelek követik a pénteki műtétet. Minden reggel megküzdünk Zalánnal, hogy nyissa ki a szemét, ő pedig üvölt, hogy szúr, csíp, fáj és nem tudja kinyitni. Este pont az ellenkezője zajlik le, akkor pedig nem meri lecsukni a szemét. Amint a fáradtságtól lecsukódnak a kis szemei, megrándul a kis teste, ugrik egyet és már sír is. Nem mer elaludni! A legrosszabb a péntek este és éjszaka volt, mikor azt kiabálta, hogy mindenki hülye és ő nem is akart…

Read More Read More

Azt hiszem, ez egy nyilvános poszt lesz. Majd talán megértitek miért! Zalán egész héten ellenkezett, nem akart jönni. Mint utólag kiderült, tervet is szőtt, hogy hogy úszhatná meg, de nem jött össze neki! Szokásos út után érkeztünk meg és mivel eredetileg Zalán 4. volt a műtéti sorrendben, majd végül az 5. helyre csúszott, hosszas várakozás következett. Minden egyes szemcseppet egyre rosszabbul viselt és a sors fintora, hogy most nem is kétszer, hanem háromszor kellett csepegtetni. Az utolsóra mikor mentünk már…

Read More Read More