Pintér László Zalán

Az utóbbi napok teljes egészében rohanással teltek. A becsődölt biztosítónk helyett újat kellett keresni, szerződést kötni, stb… Zalánnal sem ment olyan egyszerűen minden, mint szokott. Ma reggel például kifejezetten levert és gyenge volt, fájlalta a torkát. Mértem a lázát de szerencsére nem volt neki, de így is egyből elkezdtük az antibiotikumot, még mielőtt nagyobb baj lesz. De így nagyon nehezen és nyögvenyelősen telt el a délelőtt. Apát harmadik napja csak akkor látjuk, ha átmegyünk Pannonhalmára a mentőállomásra. Ezen a héten…

Read More Read More

Szerencsére elmúlt a tegnapi rossz hangulatom és Zalán is egész jót aludt éjjel. Tegnap úgy éreztem, egyre másra érnek minket a megoldhatatlabbnál megoldhatatlanabb problémák, amiket önerőből nem tudunk megoldani. Valószínűleg nem is másra, hanem magamra/magunkra voltam mérges. Nem jó érzés mindig másra hagyatkozni, higgyétek el! Szívem szerint úgy mennék dolgozni, hogy az út is porozna utánam. Talán emlékeztek is, nemrég még egy szuper munkaajánlatot is kaptam. Sokkal könnyebb lenne! Azonban Zalán nem járhat közösségbe és nincs más, aki vigyázhatna rá….

Read More Read More

Ma nem vagyok kibékülve a világgal. Rossz éjszakám volt, vagyis talán inkább Zalánnak. Sokszor felsírt, hogy “ne bánts”, így aztán hiába nyugtattam  mindig, elég zaklatottan telt az éjszaka. Alig vártam, hogy reggel legyen! Már akkor felkeltem inkább, mikor apa hajnalban ment dolgozni. A reggeli készülődés szerencsére zökkenőmentesen ment, Csenge igen nagy lelkesedéssel ment oviba. 🙂 Mondhatnám úgy is, ma 6 lóval sem lehetett volna itthon tartani. Jázmin persze más, ő nem szereti az iskolát, de szerintem inkább azért, mert nincsenek…

Read More Read More

Mozgalmas napok állnak mögöttünk. Szinte egy pillanatunk nem volt az utóbbi napokban, hogy akár csak egy kicsit is pihenjünk. Minden napra jutott valami tervezetf dolog és mindennapra jutott olyan is, ami csak úgy becsúszott, de gyorsan kellett megoldani. Rendezkedtünk, szervezkedtünk, hogy kicsit előbbre jussunk, haladjunk mindennel. Igyekeztünk ősziesíteni a kertet, fertőtleníteni a lakást, mindeközben pedig összeszervezni a mindennapokat, a gyerekeket, a munkát, a pluszmunkát. Nem volt könnyű és jól el is fáradtunk az utóbbi napokban. Ennek ellenére sajnos nem mindent…

Read More Read More

Ennek a beszámolónak akár azt a címet is adhatnám, hogy “szegény embert az ág is húzza”… De ne rohanjunk ennyire előre! 🙂 Tegnap Zalán nagyon fáradt volt estére, hiszen ha az altatást nem számítjuk, egész nap nem aludt. Így este fél 9-kor már az igazak álmát aludta. Gondoltam én… Örültem is neki, végre kicsit tudok pihenni. Hát sajnos nem jött össze. Zalán szinte egész éjjel forgolódott, sirdogált és kiabálta, hogy “ne bánts”! Hiába nyugtattam, simogattam, csak ideig-óráig hatott, aztán negyed…

Read More Read More

Nagyon korán kezdődött a nap. Nekem túlságosan korán is. Mivel a lányok lenn aludtak, rájuk nem volt gondunk, de Andrásra igen. Ahogy keltem, ébresztettem őt is. Közben apa ébresztette Zalánt, majd futott a boltba, hogy Andrásnak legyen tízóraija az iskolába. Addigra teljes káosz volt otthon. Nem találtam Zalán egy szem olyan nadrágját, mi nem otthoni. A többi pedig vagy kicsi vagy derékban nagy neki. Az a kis sztreccs farmer szőrén-szálán eltűnt. 🙁 Nem volt mit tenni, szabadidő ruhát adtam rá…

Read More Read More

Puskaporos itthon a hangulat. Gyakorlatilag mindenki mindenkiben ellenséget lát. Elbeszélünk egymás mellett és a legapróbb, legjelentéktelenebb dolgokból is veszekedések alakulnak ki. Borzasztóak ezek az utazások előtti napok. Utálom, gyűlölöm! Nem értem ilyenkor az életet, sem mást, sem magamat. Miért egymást bántjuk, mikor gyakorlatilag nincs a másikkal bajunk, csak a körülmények. A helyzet, amiben vagyunk. Az érdekes kettősség. A remény és egyre erőteljesebb reménykedés, a gyógyulásba vetett rendületlen hit. És a reménytelenség, kilátástalanság, amely a helyzetünket jellemzi. Sokan nem értik ezt…

Read More Read More

Az utóbbi napok nem teltek teljesen zökkenőmentesen. Millió volt a dolgom, rohantam egyik helyről a másikra, mégsem sikerült érdemben előrelépni. Nálunk mindig történik valami alapon persze most is zajlottak az események. Miért is ne? A gyerekek még mindig betegek, apa is csak nehezen lábal ki a betegségből. Eddig úgy tűnik, szerencsére Zalán nem kapta el. Most már nagyon reménykedem, hogy holnap tudunk utazni.Bízom benne, hogy minden rendben lesz, de mégis ott van bennem a félsz, mi van ha… Ahogy telik…

Read More Read More

Ilyen az, mikor semmi se jön össze! Mikor azt hisszük nincs lejjebb.  És mégis van! Ez a nap már a kezdetektől nem úgy alakult,  ahogy szerettük volna. Sőt, talán már az egész hétvégén a levegőben a pallos a fejünk felett. Apa szombatra náthás lett, de mivel ő férfihoz képest ritkajól viseli a betegséget ezért nem is vette sem ő, sem én túl komolyan. Még tegnap sem tűnt olyan vészesnek, csak estére volt kicsit rosszabbul. Ennek ellenére az éjszaka nem volt…

Read More Read More

Zalánnak szerencsére már kutya baja, nem is látszik rajta, hogy náthás lett volna. 🙂 Így talán már nem lesz akadálya a 21-i altatásnak, ami számszerűen a 43. altatás lesz. Sok! De ez van! Itthon sokszor úgy érzem, nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Hogy hogyan is kellene. Töbször ért minket már az a vád is, hogy a két év alat miért nem változtatunk, váltotunk, oldottuk meg az életünket, ahogy mások megteszik. Ennek több oka is van! Higgyétek el nyugodtan,…

Read More Read More